Egy Újabb Fogadással

18. Ben Andrews, no meg a hazugságai

18. Ben Andrews, no meg a hazugságai

"Ha nem is hiszünk benne, a szívünk legmélyén reméljük."

/KIMBERLY/

Régen nem hittem a szerelemben. Azt hittem, hogy a filmek hosszú, hosszú percei, azt gondoltam, hogy sosem lesz úgy mint azokban a romantikus könyvekben vagy filmekben. Minden rendben ment egy párkapcsolatnál, és nem is gondoltam, hogy engem is magával tud rántani egy ember. Nem tudtam elhinni, hogy egyszer én is érezni fogom a bugyuta pillangókat a hasamban, nem gondoltam, hogy a szívem fog ezerrel kalimpálni még akkor is, ha nyugodtan ver. Megtörhetetlen voltam.

Elkezdődött a gimnázium tizedik osztálya és azt éreztem, hogy senkim sincs. A fiúk kerültek engem hatalmas ívekből, ami legbelül bántotta a szívemet. Mindenkinek karikacsapásra ment az élete, mintha csak egy idióta romantikus filmben lennénk. Számomra kimaradt az, hogy a párom, majd az iskola kapujánál, hogy majd hatalmas rózsaszirmokkal teríti be az ágyamat. Egy álomvilágban éltem, májusig.

És onnan ugrunk a jelenben. 14 év után, most ugyanott tartok. Volt egy csillagom, aki bevilágította a sötétséget amikor, feladtam volna és aki támogatott engem. A csillogása és a fénye hamar kifakult és akár csak egy papírfecni ellettem hajítva valahova a mélybe.

Akár mennyire is hiszünk az első látásra szerelemben, nincs mindig igazunk. 

Káromkodva léptem be a házba miközben már a harmadik szatyrot ejtettem le. 2 hónap telt el, mióta fogjuk rá, hogy visszaköltöztünk. A narancsokat felszedve a földről, a papírzacskóba dobáltam őket és, mint egy málhás szamár fel voltam pakolva minden féle fajta gyümölccsel.

-Az Isten áldjon meg, Kim! Ezerszer elmondtam, hogy a baba miatt ne cipekedj. Mondtam, hogy hívd Franket és elmegy érted! -rohant a segítségemre Brandon. A héten már ezerszer mondta el, a "ne cipekedj" dolgot, de nem is Kimberly Enderson lennék, ha nem szegném meg. 

-Jól van már, jól vagyok! -nevettem el magam majd Brandon kezeibe adtam a csomagokat. Könnyedén vitte a konyhába a nekem hat tonnásnak tűnő gyümölcsöket és egyéb dolgokat. -Andrew-nak beadtad a gyógyszerét? -kérdeztem felé fordulva miközben a gyümölcsös korsárba pakoltam az imént vásárolt termékeket. Andrew valami vírust nyelt be, ami miatt már második napja van magas láza. 

-Ne még, alszik látszik rajta, hogy teljesen kész van, gondoltam majd ha felkelt. -rántotta meg a vállát és elrakta a szatyrot amiben hoztam a cuccaimat. A csengő megszólalt ami miatt ráncba szaladt nem csak az én, hanem Brandon szemöldöke is. -Vársz valakit? -kérdezte miközben az ajtó felé igyekezett mire megrázta a fejem. Kit várnék, vasárnap reggel? -Ben? -kérdezte elámulva Brandon, miközben kinyitotta az ajtót. Brandon csapattársa belépett az ajtón, mintha csak otthon lenne. -Mi a szart csinálsz itt? -kérdezte Brandon már cseppet sem kedvesen és a konyha felé kezdte el vezetni ahol én is voltam. 

-Kim? -szólított meg elámulva mikor meglátott. A konyhapultnak dőlve simogattam a lassan már növekvő pocakomat amit nem más, mint Ben is észrevett. Élesen szívta be a levegőt és alig akart kinyögni pár szót. -Öhm? Gratulálok? Asszem igen, igen. -makogta a tarkóját vakargatva de én szúrósan néztem rá. Tudtam, hogy ő volt a ludas a fogadásos dologban. -Brandon te biztos mindent megcsináltál? -kérdezte és gonoszan rápillantott. -Mert úgy látom, te mindenkit megcsináltál csak azt nem amit kellet volna. -sütötte el a perverz poénját Ben mire felszaladt a szemöldököm.

-Azt hiszem menjünk a nappaliba. -vágott be elém Brandon és a kezemet elkapva húzott be a csapattársával a nappaliba. Brandon titkolt valamit. Az arca sápadt volt, a kezei akár csak egy jégcsap.