Egy Újabb Fogadással

27. Vége

27. Vége

Az akasztófás játék király dolog. Megtanít arra, hogy egy rossz szóval is megölhetünk valakit.

/BRANDON/

-A mai nap ötödik kávéja. -mosolyodott el az idős hölgy a kórház kávézójába, és átnyújtotta nekem a feketekávém. -Aludnia kéne, fiatalember. Nem tesz ez jót az egészségének. -kémlelte tovább az arcomat mire elmosolyodtam és megráztam a fejemet. 

-Ameddig az intenzíven vagyok, kötve hiszem, hogy fogok aludni bármennyit is. -nevettem fel és elköszönve az idős hölgytől igyekeztem vissza a harmadik emeletre. A bátyám és Tod azonnal kikapta a kezemből a kávéjukat én pedig leültem Betty mellé aki éppen zenét hallgatni készülsz. Csöndben ültünk egymás mellet, semmit sem tudtunk szólni, a türelmetlenség és a fáradtság miatt. 

Loving and fighting
(Szeretni és harcolni) 

Hallottam meg magam mellől a zenét, amit Betty indított és azonnal kértem, hogy állítsa le, mert nem olyan helyen vagyunk, hogy zenét lehessen hallgatni. -Apa, lazulj már! Halk lesz, csak hallgassuk meg, mert otthon maradt a fülhallgatóm! -kaptam választ mire Tod mellettem felröhögött.

-Halkan. -döntöttem hátra a fejemet és csuktam le a szemeimet, hogy átadjam magam az édes álomvilágnak, és, hogy elmélyedjek a zenében. 

Accusing, denying
(Vádlás, tagadás)
I can't imagine a world with you gone
(Nem tudok elképzelni egy olyan világot amiben elhagysz engem)
The joy and the chaos, the demons we're made of
(Öröm és káosz, a démonok amikből vagyunk)
I'd be so lost if you left me alone
(Olyan elveszett lennék, ha egyedül hagynál engem)

You locked yourself in the bathroom
(Bezártad magad mögött a fürdőt)
Lying on the floor when I break through
(A földön fekszel, mikor betörök)
I pull you in to feel your heartbeat
(Magamhoz húzlak, hogy érezzem a szívdobogásod)

"-Kim, minden rendben. -mondtam kedvesen. Próbáltam az izgalmamat eltakarni és minden erőmmel együttérzést sugározni. Nem kaptam választ, csak egy pár darab szipogást. -Bejöhetek? -kérdeztem de válasz szintén nem jött. Benyitottam. Kim a földön ült és minden bizonnyal sírt. Az arcát a tenyerébe temette és mellette hevert egy csomó teszt és víz amit megitattam vele. -Hé, semmi baj. -mentem oda hozzá és szorosan megöleltem.

-Én annyira sajnálom, Brandon. -zokogott, és szorosan húzott magához. A hátán a kezem fel-le kezdett járni de nem nyugodott meg." -láttam meg magam előtt újra a 10 éve nem látott képet, amikor majdnem két liter vizet megitattam vele, hogy teszteket csináljon.

Can you hear me screaming "Please don't leave me"
(Hallasz-e amint kiabálok "Kérlek ne hagyj el")

Hold on, I still want you
Come back, I still need you
(Tarts ki, még mindig akarlak. Gyere vissza, még szükségem van rád)
Let me take your hand, I'll make it right
I swear to love you all my life
(Hagy fogjam meg a kezed, rendbe fogom hozni. Esküszöm egész életemben szeretni foglak.)
Hold on, I still need you
(Tarts ki, még szükségem van rád)

A long endless highway, you're silent beside me
(Hosszú, végtelen országút, néma vagy mellettem)
Drivin' a nightmare I can't escape from
(Egy rémálmot vezetsz ami elől nem tudok elmenekülni)

Egyből eszembe jutott, hogy még régen Kim rosszat álmodott az anyjával és, hogy mennyire is hálás volt nekem amiért megvigasztaltam. Tudtam, hogy az anyja nehezen érinti még most is őt, és bármikor amikor csak szóba jut a gyerekkora néma lesz, és már nem csak neki hanem nekem is rosszul esik. Tudom, hogy egyszer én is nagyon csúnyán hoztam szóba az anyját.

Helplessly praying, the light isn't fadin
(Haszontalanul könyörgöm, a fény még nem múlik ki)
Hiding the shock and the chill in my bones
(Elrejtem a döbbenetet és a hideget a csontomban)

They took you away on a table
(Elvittek téged egy asztalon)
I pace back and forth as you lay still
(Nyugodtan fekszel miközben én ide-oda járkálok)
They pull you in to feel your heartbeat
(Bevisznek, hogy érezzék a szívdobogásod)
Can you hear me screaming, "Please don't leave me"
(Hallasz-e amint kiabálok, "Kérlek ne hagyj el)

"-Kicsim mi történt veled? -súgtam magam elé, miközben végigsimítottam az arcán. Leültem a mellettem lévő kényelmes, tejeskávé színű fotelre és a kezem közé fogtam aprócska tenyerét. -Miért nem maradtál velem, Cicám? -a szavakat csak suttogni tudtam magam elé a sokktól miközben simogattam Kim kezét." csengtek újra a fülemben a szavaim amiket nem olyan régen mondtam ki, és reméltem, hogy innen együtt fogunk távozni.

A szemeim kinyitottam és letöröltem a kicsordult könnycseppjeimet, hogy senki se vegye észre és megittam a már régen kihűlt kávémat és kidobtam a papír poharat. Még most is eszembe jutott jéghideg kezének az érintése, és az is mikor még alkalmam volt, megcsókolni vagy magamhoz ölelni őt.

-Apa miért sírsz? -Andrew keltett ki a mély, sötét gondolataim közül amitől egyből letöröltem a könnyeimet. -Anyával minden rendben lesz, apa. Az őrangyala vele van, azt mondta nekünk is és neki is van egy őrangyala aki megvéd minket és őt is. -magyarázta nekem kisfiús vékony hangján miközben a kezében a műanyag kisautót szorongatta. 

-Tényleg? És neki ki az őrangyala? -tettem fel egyszerűen a kérdést, ugyanis tudtam, hogy a nagymamájukat fogja mondani, mivel Kim mindig is őt tartotta őrangyalának. 

-Azt mondta régen, hogy a nagyi aki fent van már az angyalokkal, de nem olyan régen azt mondta, hogy akármi is legyen vele, legyen akármennyire is távol ez az angyal Ő neki mindig is ő lesz. És tudod apa, nem tudtam eddig, hogy ki ez a személy, de most már egyértelmű. Te vagy apa. -vette át a szót, Betty ami miatt teljesen meglepődtem.

-Anya ezt mondta? -kérdeztem vissza mire mind a hárman bólogatni kezdtek. -Tudjátok mikor az a bácsi az úton azt mondta nekem, hogy anya élet-halál között van, tudtam, hogy sietnünk kell mert, nem biztos, hogy láthatom a műtéte előtt, de amikor azt mondták, hogy jól van, akkor tudtam, hogy érezte, hogy itt vagyunk neki. -magyaráztam én is mire Betty bólintott mert felfogta a szavaim, de Andrew és Nicholas csak a kisautójukat bámulták.

Ezután néma csendben ültünk tovább, elmerülve a gondolatainkban. Láttam Tod könnyes szemein, hogy a gondolatai a húga felé húzzák, és, hogy mennyire is megterheli a téma. Már régóta itt dekkolt a kórházban, a húga miatt, és nem ment haza a családjához. A bátyámon is láttam, hogy habár nem könnyesek a szemei, de mégis bús a helyzet miatt, mert tudom, hogy húgaként tekintett Kimre. Betty szemében is láttam csillogni a bánatot, de mégis mellette az aranybarna szemeiben végtelen üresség. Habár Betty apás volt, tudom, hogy nagyon szerette az anyját akkor is, ha veszekedtek sokszor.  Andrew és Nicholas pedig fel sem fogták, hogy mi is történik, hála fiatal koruknak, de legmélyén ők is tudták, hogy valami nincs rendben.

-Uraim! -jött elő a semmiből egy orvos ma már másodjára kikeltve engem a bambulásból. -Öröm híreim vannak! Minden sikeresen sikerül, a hölgy állapota pedig rohamosan javul. Szerencsés, hogy túlélte, ennek az esélye egy az ezerhez. Fiatalember maga pedig már hazamehet pihenni, az egész kórház arról beszél, hogy mennyi ideje van itt. Látszik, hogy nagyon szereti a hölgyet. És ne féljen megfog bocsájtani önnek. Ezt találták a kesztyűtartóban. -nyújtott át egy képet amin a családunk volt, de a széle amin én voltam le volt hajtva, de nem volt letépve. 

A boldogságtól és a megkönnyebbüléstől felnevettem és az arcomat a kezeimbe temetve etettem be az elmúlt napok legjobb dolgát. Vége van.

Sziasztok!

Itt a következő rész, és egyben az is, hogy végre lezárjuk ezt a fejezetet a könyv életében. Habár sokan megijedtetek, hogy valami történni fog, Kimmel vagy a babával, megnyugtatok mindenkit nem fog. Az, hogy Brandonnal és Kimmel mi lesz, az pedig a jövő zenéje. Remélem, hogy hamarosan fogom tudni a Tiltott Gyümölcs című könyvem új részét hozni de annyira ráállt az agyam erre a könyvre és a Hold és a Csillagokra, hogy nem bírom abbahagyni ezeknek az írását. Találkozunk a következő részben addig is sziasztok!