Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

27. rész

Április 22. szombat 

Tae szemszöge 

A délelőtt gyorsan elment, mely alatt közösen megcsináltuk az ebédet, mialatt fel kellett takarítani a konyhát, mert sikeresen kiborítottuk a lisztet, ami a palacsintához kellett. Mel neki is állt a felmosásnak, miután eljöttem. Jelenleg úton vagyok a bázishoz, hogy beszéljek a többiekkel. Mindjárt odaérek, de jó idő révén lassabban kell haladnom, ugyanis sokan sétálnak és játszanak a szabadban. Napszemüvegem a fejem tetején pihen, mert jelenleg olyan irányban megyek, hogy oldalt van a nap, de amikor vele szemben haladok, fel kell vennem, különben nem látnék semmit. Örülök a napsütésnek, valamiért sokkal jobb lesz tőle a kedvem. Legalábbis mostanában, aztán nem tudom, hogy ez tényleg a napsugarak melege miatt van, vagy azért, mert eddig egyedül tengettem a napjaimat... mármint az elmúlt négy hónapot leszámítva.

Begurulok a hátsó fedett területre, majd kiszállva a járműből, bemegyek az épületbe. Ballagok a folyosókon, először a tárgyaló felől hallok hangokat, ezért arra indulok. Namjoon és Jimin az ajtótól nem messze beszélgetnek, ezért odamegyek.

- Sziasztok. – köszönök.

- Szia. – köszönnek szinkronban és felém fordulnak.

- Többiek? – kérdezem, miközben lepacsizok velük.

- Jin szokás szerint a konyhában, Hobi és Kook a teremben, Suga ha jól tudom még nincs itt. – tájékoztat Nam.

- Minden rendben otthon? – kérdezi Jimin.

- Persze. Szerintem megbékélt. – válaszolom.

- Hol akarsz majd beszélni? Tárgyaló? – kérdez rá Nam.

- Az lesz a legjobb. Úgy biztos nem hallja senki más, csak mi. – mondom halkan, ugyanis trappolást hallok, és pár pillanat múlva vagy öt társunk húz el mellettünk. – Hívjuk ide a többieket is. – nézek Jiminre.

- Én addig megcsörgetem Sugát, hol az istenbe van. – mondja Nam.

- Kösz. – mondom neki, aztán elindulunk Jiminnel.

Mivel ha Kookék a teremben vannak, gondolom edzenek, szóval nekik kicsivel több időre van szükségük onnan kikecmeregni, mint Jinnek a konyhából, ezért először annak a kettőnek megyünk szólni. Mikor belépünk az ajtón, az a látvány tárul elénk, hogy Kook a földre szorítja Hobit, aki ennek következtében össze-vissza rúgkapál, mert nem akarja elengedni őt a másik. Kook fején látni a büszkeséget, hogy megbénította ellenfelét, miközben Hobi már kezd vörösödni az erőlködéstől. Összenézünk Jiminnel, és ugyan abban a másodpercben indulunk el mindketten, sóhajtva egyet, hogy szerencsétlen hyungot kiszabadítsuk a maknae karmai közül. Én Kook mögé lépek, és próbálom lerángatni hyungról, közben Jimin próbálja leoperálni a maknae kezét-lábát az idősebbikről. Kívülről nézve ez elég vicces szituáció lehet...

Vagy öt percig próbáljuk lehámozni, miközben Hoseok feje még egy árnyalattal erősebb színben pompázik.

- Jungkook bazdmeg, engedd már el! – kiabálunk rá Jiminnel szinkronban, mire az említett elröhögi magát, és végre önként lemászik róla. Hihetetlen, milyen makacs tud lenni ez a gyerek. J-hope kiterül a földön és próbál levegőhöz jutni.

- Mi a fasz bajod van neked? – rivall rá Jimin.

- Felhúzott, és ez volt a következménye. – mosolyog Jungkook.

- És ha nem jövünk, akkor megölöd, vagy mi? – kérdezem én is, miközben feltámogatom Hobit.

- Kösz srácok. – szuszog hyung.