Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

Prológus

November 17., csütörtök 

Vannak, akik nagyon jól érzik magukat, hisz betartják a mértéket, vannak, akik pörögnek, mint duracell nyuszi, vannak, akik már valahol hánynak a pénzkidobásuk miatt, s vannak, akik mindebből már egy mukkot sem tudnak felfogni, annyira matt részegek. Nézem a bódult tömeget a korlát mögül, s éppen meglátok egy magáról kábé semmit sem tudó szaktársamat, aki véletlenül a saját lábában botlik el, így nekiesve két táncoló csajnak, akik habár meglepődnek és felkiáltanak, amit amúgy cseppet sem lehet hallani a hangos és dübörgő zene miatt, felsegítik, és kitámogatják az ittast a tánctérről. Legalább van bennük ennyi kurázsi, legalábbis az öltözködési módjuk másra engedett következtetni. Pillantásomat rávezetem a keverőpultra, hiszen fentről tökéletesen rálátni, bár a gombok innen kissé összemosódnak. A fiatal, mégis jó pár évvel nálam biztos idősebb dj csajra vezetem tekintetem, aki a fülesét hol leveszi, hol visszateszi fülére, közben ő is élvezi a kreált dallamokat és ritmust. Neon tengerkék, hosszú haja alul hullámokban omlik hátára, míg felül egy gyönyörű fonat teszi elegánsabbá hajkoronáját. Merész csajszi lehet, annyi biztos. Nem járok rendszeresen bulizni, sőt, elég ritkán, de amikor én jövök, a legtöbbször ő játszik a hangokkal, és meg kell hagyni, nagyon ért hozzá. Látszik rajta, hogy a szenvedélye.

- Mel, gyere, jön a következő kör. – karol át barátnőm, amivel hirtelenjében meglepett, míg bambultam.

- Ne már, hisz az előbb ittunk. – nyafogok, hisz ők jobban bírják a piát, mint én... sokkal edzettebbek.

- Ne hisztizz, úgy sem használ. – ragadja meg karomat, s húzni kezd az asztalunk irányába, így egy fokkal jobban kezdek hallani, mint az erkély szélétől.

Nem mellesleg be sem mutatkoztam... Láher Melissza vagyok, huszonegy éves. Szokatlan név ez Londonban, nem igaz? Magyarországról érkeztem, nagyjából három hónapja, és hogy miért pont Londonba? Mert ide húzott az álmom. Egészen pontosan a Londoni Művészeti Akadémiára, mely tele van csupa tehetséges egyénekkel. Jelenleg a tánc-, és a táncművészeti menedzserképző érdekel a leginkább, ezek a főbb tárgyaim, plusz kreditnek pedig a fotográfiát és az éneket választottam, hisz egyik sem áll nagyon távol tőlem. Az egyetem rengeteg lehetőséget kínál a hallgatói számára, nagyon széles körben mozog a választék, ezáltal egyre többen és többen vagyunk szemeszterről szemeszterre. Amikor tudok, egy kis kávézóban dolgozom, hogy fent tudjam tartani a bérelt kis lakásomat, ami viszonylag közel van az egyetemhez és a munkahelyemhez egyaránt. Mivel jók az eredményeim, ösztöndíjat is kapok, de mégis csak kell az a plusz.

- Egészségünkre. – teszi le elém Adam a pohár whiskey-kólát, ami most eléggé el fog ütni az eddigi sörömtől... Kicsit mérgesen tekintek rá, de őt ez egy cseppet sem zavarja.

- Mikor is lesz a vizsgánk, Mel? – kérdezi Sara, miközben Adam is helyet foglalt mellettem.

- Egészen pontosan két hét múlva. – informálom, ugyanis elég sok dolgot nem ír fel magának, így hajlamos elfelejteni bizonyos dátumokat.

Adam és Sara a két legjobb barátom, természetesen az egyetemről. Saraval a menedzseri szakon, Adammel a tánc szakon vagyok együtt, míg ők ketten a grafikusin boldogítják egymást. El sem tudnám képzelni a mindennapjaimat nélkülük.

Két barátom kicsit elbeszélget a közös órájukról, míg én ismét a tömeget kezdem pásztázni. A hely amúgy hatalmas, ráadásul két szintes. Alattunk terül el a tánctér a dj pulttal együtt, mely mellett egy bár is helyet kap, hogy aki nagyon szomjas (avagy részeg), annak ne kelljen felmásznia az emeletre az italáért. Ha pedig feljövünk a lépcsőn, először a korlát mögül rálátunk a táncoló tömegre, majd beljebb haladva az asztalok körül kényelmes kapanék szolgálnak ülőhelyül, illetve szintén van egy bárpult, mely előtt bárszékek sorakoznak, s még pár szoba is fellelhető a hátsó helységben. Fent valamennyivel nyugisabb a helyzet, mint odalent, bár itt is dübörög a zene, de mégsem süketül meg tőle az ember, és hallja a másik mondandóját is anélkül, hogy nagyon kiabálnia kellene. Amúgy kicsit kikapcsolni jöttem a barátaimmal, szigorúan még a vizsgák előtt, bár most is úgy kellett kábé elráncigálniuk otthonról.