Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

15. rész

Január 28-29. szombat-vasárnap

Mel szemszöge 

Tae ébresztője előbb megszólal, mint az enyém, de olyan erőteljes dal van neki beállítva, hogy egyszerre fel is pattanok az ágyon, mert megijedtem – gondolom hétvégére más van neki beállítva, mert múltkor nem ez a szám keltett. Ránézek a férfira, aki lomhán kinyomja, majd rám néz, de döbbent tekintetem láttán csak kinevet. Válaszként csak megfogom a párnám, és hozzávágom. Nevetése abbamarad, tekintete elsötétül, így egyszerre megbánom, amit tettem. Kezemet megfogja, visszaránt ülő helyzetemből az ágyra, aminek következtében először oldalamra érkezek, felé fordulva, azonban időm sincs felfogni a dolgokat, olyan hirtelen mozdul. Egyszerre mellettem terem, a magasban lévő vállamat lenyomja a matracra és felém mászik, amitől egy enyhe sokkot kapok, és hevesebben kapkodom a levegőt. Kezeivel a vállaim mellett támaszkodik, tekintetét az enyémbe vési, a lelkemig hatol és teljesen felemészt.

- Az ilyen viselkedést nem tolerálom. – mondja rekedtes hangján, miután megnyalja alsó ajkát, én pedig ismét azt a bizonyos csillogást látom a szemében, mint múltkor, amitől megijedtem. Nyelek egy jól láthatót, mire perverz mosolyra húzza ajkait. – Látom spontán vagy, és nem gondolsz bele a cselekedeteid következményeibe. – mozdítja picit oldalra a fejét, egyik szemöldökét megemelve.

- Khm. – észrevéve magamat köszörülöm meg a torkom, majd többet is pislogok, mielőtt megszólalnék. – Lemásznál rólam? – kérdezem halkan, de érzem, hogy elönt a pír.

- Eszem ágában sincs. – mosolyog még mindig kajánul.

- El fogok késni a munkából. – emlékeztetem.

- Annál jobb, legalább kiengesztelhetsz a meggondolatlanságod miatt. – mondja, miközben szemével végigméri kiszolgáltatott helyzetemet.

- Taehyung, kérlek. – mondom szinte nyüszítve, közben mindkét tenyeremet rávezetem póló nélküli, izmos mellkasára, hogy megpróbáljam eltolni magamtól. Érintésemre érzem, hogy megfeszülnek izmai, és ismét kínosan érzem magam.

Egy hosszas szemkontaktust követően (amibe én majdnem belehalok) végül leszáll rólam és bemegy a fürdőbe. Csak miután eltűnik a falap mögött, engedem ki a bent tartott levegőmet, és próbálok realizálódni. Nekem ez túl sok, nem értem a szándékait.. egyszer olyan, mint a víz, utána, meg mint a tűz. A végén engem meg majd a pszichiátriára kell vinni miatta. Megpróbálom összekaparni magam, és mire sikerül felülnöm, már végzett is a fürdőben, egy szaggatott farmer takarja lábait, és most a szekrényéhez lép, hogy keressem valami felsőt.

- Ha engem bámulsz készülődés helyett, tényleg elkésünk. – mondja ezt úgy, hogy felém sem fordult, én meg ismét elvörösödök. Gyors léptekkel megyek a fürdőbe, hogy legalább egy kicsit ne legyek a közelében. Már a saját reakcióimat sem értem.

Mire elkészülök és lemegyek a konyhába, már egy kész szendvics és egy bögre kakaó vár Tae jóvoltából. Megköszönöm, gyorsan megesszük, és már indulunk is. Szerencsére a front elvonult, ezért már nem kell havat lapátolni, igaz, egy kicsi még maradt a földeken, vagy ahol nagyobb kupacba lettek tömörítve, de az utak tiszták, és csúszásmentesek. Tae csak messzebb tud megállni a kávézó utcájában, valakik a háztömb lakók közül mostanában folyton a kávézó előtt parkolnak, így ritkán van ott szabad hely. Elköszönök tőle, kiszállok az autójából, és megvárom, míg elmegy. Visszasétálok munkahelyemhez, és közben már Christ is megpillantom, épp ő is most száll ki a járműből. Az ajtóhoz lépek, és kinyitom, de megvárom társamat.

- Szia Mel! – jön vidáman.

- Szia. – köszönök vissza mosolyogva.

Bemegyünk, lecuccolok az öltözőben és már el is kezdem a nyitás előtti feladatok elrendezését.