Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

31. rész

Július 17-24. hétfőtől hétfőig 

Mel szemszöge

A reggelünk kifejezetten nyugisnak indult ahhoz képest, hogy hamarosan majdnem egy egész napot repülni fogunk. Mivel még nem utaztam ilyen sokat egy huzamban, kicsit tartok tőle. De mivel Tae mellettem van, reménykedek benne, hogy biztosítani fog arról, hogy ne érezzem szarul magam – bármilyen értelemben.

Tegnap még dolgoztam, de munka után a szükséges dolgok legtöbbjét elraktuk, ami egy hétre kellhet, de még így is kábé éjfél volt, hogy lefeküdtünk, ma reggel pedig befejeztük a csomagok összerakását. Most fél tizenegyre jár az idő, és a reptérre tartunk éppen. Miután bejelentette ezt a kis kiruccanást, kezdetben szorongtam a témával kapcsolatban, de egyszerűen nem tudtam rá hatni a témát illetően... csökönyös, mint a szamár. A munkahelyen Lily megértő volt velem, és adott két hét szabadságot, hogy kellően ki tudjam magam pihenni. Rohadt szerencsés vagyok, hogy ilyen főnököm van! Persze gondolom nagy világjáróként tapasztalta már egy ilyen kiruccanásnak a következményeit.

Tae az elmúlt egy hétben milliószor elmondta, hogy milyen jól fogjuk magunkat érezni, és mennyire tetszeni fog nekem a hely. A részletekkel kapcsolatban semmit nem árult el, mindent titokban tartott, hogy meglepetés legyen számomra. Ezzel ismét felbosszantott egy kicsit, de természetesen megtalálta a módját, hogy ne legyek rá mérges... mit ne mondjak, azért a békülős szexnek is megvan a maga hangulata... de mindegy.

Múltkor találkoztunk a fiúkkal is, amely során Tae közölte velük, hogy másfél hétig egyáltalán ne számítsanak rá, nem lesz elérhető. Először csak néztek ránk bambán, majd amint szerelmem elmagyarázta a miértjét, mindenki dobott fel ilyen-olyan kommenteket és témákat. Hármójukat susmutulni is hallottam, had ne mondjam, persze hogy az ágyas jelenetről találgattak, hogy hol és miként... pasik... Mondjuk azt nem tudom, nekik mondhatott-e bármit is Taehyung, de nem hinném, hisz szinte folyamatosan mellette voltam.

Közben megérkezünk a reptérre, kiváltjuk a jegyeinket, de még egy picit várnunk kell a beszállással. A bőröndjeinket letettük, így már csak az van nálunk, amit felviszünk magunkkal a gépre. Tíz perc elteltével megkezdik a beszállást, így mi is beállunk a sorba. Nem sokkal később pedig már a helyünket keressük. Meglepetésemre az első osztályra vezet, ahol egy két személyes kabinba invitál. Már most sokkot kaptam, mi lesz az elkövetkezendő egy hétben?! Először kicsit rosszalló pillantásokat intézek felé, mire mosolyogva megforgatja a szemét, majd beljebb lök a kabinba. Így még sosem utaztam, és nem is gondoltam volna, hogy fogok egyszer. Ez rohadt sok pénz lehetett... Neeee, ne kezdjem már megint, mert a gondolataim kiülnek az arcomra, és megint meg fogja szólni, holott nincs kedvem ismét ezen vitatkozni. Inkább élvezzem ezt az egy hetet! Körülnézek a kis helységben, amiben szinte minden megtalálható. Tae az egyik légiutas-kísérővel beszél a kabin előtt, így én leülök az ablak mellé, és kinézek a leszálló pályára, hisz még nem indultunk el.

- A-a, ott én ülök. – jön felém pimaszul mosolyogva.

- De én mindig ablak mellé ülök. Szeretem nézni a tájat. – próbálok rá hatni gyengéd oldalamat elővéve.

- Én szintén. De akkor is én ülök oda. – lép elém, így felnézek rá, de gyorsan fel is állok.

- Szerelmeem. – nyújtom el a szót, és nyakába karolok. – Én annyira szeretlek. – suttogom ajkára, majd össze is érintem párnácskáinkat. Nem ellenkezik, visszacsókol, s közben még derekamra fogva húz közelebb magához, így teljesen hozzá simulok. Elmélyítjük a csókot, először én tolom át ízlelőszervem a szájába, de hamar át is veszi az irányítást. Egyszerűen imádom, ahogy dominál felettem, bár néha én is viszonoznám ezt, persze, ha hagyná.