Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

26. rész

Április 21. péntek

Mel szemszöge 

Persze feleslegesen hunyom le a szemeimet, mert az istenért nem tudok elaludni... dolgozik bennem az ideg, nem bírok egy helyben ülni, és várni, hogy eljöjjön a reggel. Éjszaka nincs ügyelet a rendőrségen? Ismét ölembe kapom a laptopot és kutakodni kezdek. Hajnali fél négy van, de az sem érdekel. Megtalálom, és igazam van. Elméletileg kell legyen ügyelet, az már egy másik kérdés, hogy gyakorlatilag is ott vannak-e. Felöltözök és tárcsázom Wonhot, aki hosszas csörgés után veszi fel.

- Halo? – szól bele kómásan.

- Szia, Mel vagyok. Ne haragudj, ha felébresztettelek, de kellene egy fuvar, ha még áll az ajánlatod hajnalban is. – informálom gyorsan.

- Tíz percet kérek. – mondja, majd le is teszi.

Viszont nem beszéltünk semmit, hogy hova menjek, ezért reménykedek, hogy a pár órája megtörtént találkozónk helyszínéhez jön, vagyis a kocsmához. Felkapok minden szükséges holmit, és elindulok. Várnom kell rá egy öt-tíz percet, de legalább a friss levegő enged némi józan gondolatokat a fejembe. Megérkezik, és már be is pattanok.

- Ne haragudj... - kezdenék bele.

- Semmi gond, elvégre segíteni szeretnék. Ezért is ajánlottam fel. – mondja, majd megkérdezi, hogy mi az úti cél. Megadom a címet és repülünk is. Mire a kapitányságra érek, már négy óránál jár a mutató.

- Jó reggelt! – célzom meg egyszerre az információs pultot.

- Üdvözlöm, hölgyem. – köszön az ötvenes éveiben járó hölgy.

- Érdeklődni szeretnék Kim Taehyung felől. – kezdem, mire gépelni kezd a billentyűzeten, majd kutatja a számítógépe képernyőjét.

- Fél tizenegy után hozták be őt, és még vagy tizenhat másikat. Jelenleg őrizetben vannak, de dolgoznak az előzetes letartóztatásukon. – informál, mire kifut a vér az ereimből.

- És... van rá mód, hogy ki tudjam hozni? – kérdezem.

- Az óvadékot már megállapították. – mond csak ennyit. Mi a szarért kell minden információt harapófogóval kihúzni belőle?

- Mennyi az óvadék? – kérdezem. Elhagyja száját a horribilis összeg, mire menten ledermedek. – Mennyi??? – akadok ki. – Elnézést. – kapok a szám elé.

- Én a helyében nem csodálkoznék. Rengeteg dolog van a számlájukra írva, csak még nincs ellene bizonyítékunk.

- Akkor miért tartják bent őket?

- Jelen voltak egy illegális drog- és fegyverkereskedelem helyszínén, és sikerült elkapni őket. Jelenleg is kutatják a helyszínt.

- Értem. – válaszolom sokkolva. – Köszönöm, és... további szép... napot.

- Viszlát. – köszön el, lábaim pedig automatikusan indulnak a kijárat felé, holott valahol a férfi is az épületben van. Viszont abból nem származna előnyöm, ha hisztérikus rohamba kezdenék, vagy rohangálnék a rendőrségen.

Lassan kisétálok az épületből, egyenesen Wonho kocsija felé. Nem hiszem el... utálom, hogy ebben a sötét világban tevékenykedik! Beülök a férfi mellé, de csak sokkos állapotban bámulok magam elé.

- Mit mondtak? – kérdezi félve.

- Pénz kell. – mondom pár perc után. – Mikor nyit az első bank?