Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

4. rész

Január 13. péntek

Mel szemszöge 

Másnap reggel kellemesen ébredek, habár a bevigyorgó nap kisüti a szememet, de mivel este elfelejtettem behúzni a függönyt, meg is érdemlem. Taehyung még alszik, ezért egy picit tanulmányozni kezdem arcvonásait. Egyszerűen annyira helyes, nem is értem, miért választotta a drogok és a rosszfiúk, satöbbi világát. Annyi mindent elérhetne az életben, de ő beéri ezzel is. Az egyetemen amennyire tudom, jó tanulók, és táncolni is láttam, elképesztő mozgása van, bár még énekelni nem hallottam. Azt sem értem, miért tart magánál, hisz semmi érdekfeszítő nincsen bennem.

Tekintetem felkarjára csúszik, és látom, hogy átázott a kötés, ezért felkelés után jobb lesz azonnal lecserélnem. És ha a felkarján ez a helyzet, akkor valószínűleg a combján is. Te jóságos isten, ha visszagondolok a tegnapra, az összes vér a fejembe folyik. Ráparancsoltam, hogy vetkőzzön egy szál boxerra, majd szinte végig úgy maradt, amíg elláttam. Próbáltam nem ránézni sem a kockáira, sem a takaró anyagra, talán sikerrel jártam, de visszagondolva ez nagyon cinkes volt. El se tudom képzelni, milyen mocskos gondolatok keringhettek akkor abban a szép buksijában.

Néha elgondolkozok, mikor fogok én is felkerülni a szex listájára, hiszen ha innen nem enged ki, mire kellhetnék neki? A folytonos perverz beszólásait még éppen, hogy eltűröm, de abból fakadóan, akár mikor, egy óvatlan pillanatban megdönthet engem is. Utálom a tudatot, és a gondolatát is ennek az egésznek.

- Miért nem alszol? – zökkent ki gondolatmenetemből egy mély, rekedtes reggeli hang, mire meglepődök. Nem válaszolok neki, hisz a szemeit nem nyitotta ki, nem is értem, honnan veszi, hogy nem alszok. Gyorsan visszacsukom pilláimat, alvást színlelve. – Ne akarj már kora reggel bajba kerülni. – anyám, ez a rekedtes hang az őrületbe kerget. Beszélj még, kérleek. Mivel még mindig nem reagálok, vesz egy nagy levegőt. – Hát jó, ha te így, én is úgy. Jelen pillanatban nem jó az időzítés, de visszaszolgáltatom. – mi a fenéről zagyvál ez? – Mel, ha nem reagálsz valamit most azonnal, nem tudom, mit csinálok veled. – erre a mondatára kipattannak a szemeim, de az övé még mindig csukva van. Kezét hirtelen belső combomra emeli, mire megugrok, majd rá is szorít egy aprót, mire meglepettségemben enyhén felnyüszítek. – Tudtam, hogy nem alszol. – palástolja igazát, majd végre kinyitja pilláit, és egyszerre belefúrja sötét íriszeit a sajátomba. Megszólalni sem tudok. – Segítesz felkelni? – kérdezi pár hosszú perc múltán.

Bólintok, majd kimászok az ágyból, és megkerülöm azt. Lerántom róla a takarót, és még mindig csak egy alsóban van, ezért meglepődök. Azt hittem, azért valamit felvesz felé. Kaján mosolyra húzza ajkait, majd az ép karját nyújtja felém, hogy felsegítsem. Karjára fogok, és amint megfelelően megemelkedett, háta után nyúlok, hogy könnyebb legyen neki.

- Hogy érzed magad? – kérdezem tőle, mert a mimikája elég zavaros.

- Mint egy hadirokkant. – röhögi el magát. Hogy neki még ez is vicces...

- Fordulj ki, hozom a cuccost, hogy kicseréljük a kötéseidet.

- Nagyon szeretsz nekem parancsolni, igaz?

- Sajnos néha muszáj, hogy téged is irányítson valaki.

- Szeretem, ha én irányítok, nincs rá szükség, hogy másnak kelljen. – persze egyből leesik, mire gondolhat, ezért csak megforgatom a szemem és a fürdőből előszedem a dobozkát. Mire visszaérek, valahonnan előkotort egy izomtrikót, aminek felvételének utolsó mozzanatára érkeztem, vagyis hogy éppen a kockáira húzza rá az anyagot.