Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

16. rész

Január 30. hétfő

Tae szemszöge 

Reggel Mel ugyan olyan szívbajra ébredt, nem hitte el nekem, vagyis hát nem hagyta magát, szóval addig szívatom, ugyanis alap ébresztő hangra tettem be azt a szerinte förtelmes jelzést.. Egy gyors reggelit követően el is szállítmányoztam a hölgyeményt a munkahelyére, aztán a bázis felé vettem az irányt. Már az Onelltől vett fegyvereket is megszámoltam, és egyeztettem a fószerral a részleteket, most pedig várjuk, hogy Jin készítsen valami ehetőt, hogy ne induljunk el üres gyomorral olyan messzire. Lassan dél lesz, és egy órakor indulunk. Kook, Jimin, Suga és Nam nincsenek itt, Nam azt mondta idejön egyre, azonban a többiekkel út közben találkozunk. Mármint így Londonon belül, ugyanis épp arra megyünk, amerről jönnének, és így kevés értelme lenne előbb a bázisra jönniük.

Amíg Jin konyházik, megkeresem Hoseokot. Pár perc kutatás után meg is találom a tévé előtt, azonban a készülék nincs bekapcsolva.

- Hobi. – szólok neki, mire felnéz rám.

- Tae. Mizu?

- Mit csinálsz?

- Ja... csak gondolkodok.

- Így-e?

- Így-e. Baj?

- Ja, nem.. – elég gáz egy beszélgetés, legalábbis annak indul.

- Gond van, haver? Olyan furcsa vagy.

- Hobi... beszélhetnénk?

- Nem azt csináljuk?

- Ajj... - bukik ki ajkaim közül, majd egy sóhaj kíséretében lepattanok mellé a kényelmes ülőalkalmatosságra. – Azt hiszem, van valami abban, amit múltkor mondtál nekem. – térek egyszerre a lényegre.

- Valóban? Örülök, hogy sikerült felnyitnom a szemed. – mosolyog szembe. – Sokat gondolkodtál, vagy történt valami?

- Hát.. Is-is.

- Hallgatlak. – mondja, majd úgy helyezkedik, hogy teljes testével szembe legyen velem.

- Izé... - vakarom meg a tarkómat.

- Ne legyél már zavarban, bízhatsz bennem. – mondja.

- Tudom, csak szokatlan ilyenről beszélnem.

- Megértem. De kivárom. Ha nem szeretnéd most elmondani, nem kell.

- De, akarom. Például tegnap együtt főztünk. – informálom, mire kikerekednek szemei. – Amit ráadásul én ajánlottam fel, mármint hogy főzhet, és segítek neki, ha szeretné.

- Te tudsz főzni?

- Ne nézz már ennyire lehetetlennek, Hoseok! – rohanom le.

- Jó, bocsi, csak nem néztem volna ki belőled. Általánosságban Jint látom a konyhában, szóval az én álláspontomat is megérthetnéd.

- Értem, na.

- Oké, akkor mesélj még. – mutat teljes érdeklődést a témával kapcsolatban.

- Nem tudom, egyes szituációkban, amikor úgy alakul, teljesen kifordulok magamból. Amit úgy értek, hogy nem úgy viselkedek vele, mint veletek. És nem is úgy, ahogy a ribancokkal. Bár tegnap váratlanul úgy sült el, de azt élveztem. Élveztem, hogy nem bírt szólalni, hogy elpirult, teljes zavarban volt és le is fagyott. Sőt, utána még el is küldött a környezetéből. – mosolygom el magam a kellemes, nem is olyan régi emlékre. – Ja, és baszott sokat mosolygok mostanában, főleg a környezetében, de lassan már úgy érzem, begörcsölt a szám, és már alapjáraton úgy reagál.