Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

9. rész

Január 19. csütörtök

Mel szemszöge 

Reggeli nyugodt lelkiállapotomban egyszer csak azt érzékelem, hogy valaki végigsimít az arcomon, de semmilyen neszt, vagy mozgolódást nem észlelek, ezért csak leheletnyit mozdítom oldalra a fejemet, míg hosszas félálom következtében fel nem ébredek teljesen. Nagyon lustának érzem magam, de mivel a férfit nem találom mellettem, ránézek telefonomra, hogy mégis milyen napszakban járunk. Enyhén felhúzott szemöldökkel konstatálom, hogy tíz óra lesz hamarosan, és mivel tegnap elég korán kidőltem úgy vélem, eleget húztam a lóbőrt. Felkapok valami könnyű göncöt, majd lesétálok a lépcsőn. Hallom, hogy valaki zörög az első ajtó kilincsével, majd megpillantom Ji Na-t, aki hosszú télikabátjából próbál kibújni, amin meglátok pár hópelyhet is. Gyorsan mellé sietek, hogy segítsek neki kibújni a meleg anyagból, amit megköszön, majd elveszem a földre helyezett szatyrokat, amik addig oda kényszerültek, míg levetkőzik a hölgy, és megcélzom velük a konyhát. Biztos bevásárlásból jött, mert a szatyrok tele vannak háztartás- és konyhabéli termékekkel, melyek elrakásának nagy örömmel fogok.

- Kedvesem, ne törődj vele, majd én elrakodok. – mosolyog kedvesen, amikor meglát.

- Kérem, Ji Na, bízza csak rám. Annyira tehetetlennek érzem magam ebben a házban, valamit csinálnom kell.

- Megértelek, de nem szeretnélek terhelni. – intézi felém szavait.

- Ugyan, dehogy teher. – mosolygok rá. – Amúgy havazik?

- Igen, most rákezdett. Nagy havazást mondtak erre a hétre, szóval elő kell keresnem a hólapátokat.

- Segíthetek? – kérdezem csillogó szemekkel.

- Ne haragudj, kedves, de Taehyung megtiltotta, hogy kiengedjelek a házból, és az eszközök a kinti melléképületben vannak. – mondja bűnbánó tekintettel.

- Megértem. Maga csak a munkáját végzi. – szontyolodom el, majd kiveszek egy csomag pudingport. Az asszony mellém jön, hogy segítsen elpakolni, majd meglátom, hogy húsból is rendesen bevásárolt: látok sertés combot, karajt, csirkemellet, és csontokat is. – Ji Na?

- Tessék. – néz rám, mire próbálok elődrukkolni egy ellentmondhatatlan tekintettel.

- Csinálhatok ma én ebédet? – kérlelem, mire kicsit fancsali képet vág. – Kérem szépen, megöl az unalom, ha Tae nincs itthon. Legalább maga is előbb végezne a dolgával, és hazamehet. – informálom a tervemről, mire szemeiben először a magabiztos nemet látom, de aztán elgondolkodik, majd lemondóan felsóhajt.

- Nem bánom. – mutat egy lágy mosolyt felém, amit én egy hatalmas vigyorral viszonzok, és megköszönöm.

Ji Na először a melléképületet célozza meg, hogy utána keressen az eszközöknek, én pedig azon agyalok, mit is hozzak össze. Rengeteg dolog van ebben a konyhában, bármit meg lehetne csinálni. Szeretnék egy komplett ebédet összedobni, előétellel, főétellel, és desszerttel. Eszembe jut a puding, amit az előbb eltettem, és mivel tej is bőven van itthon, ezért gofrit fogok csinálni, csoki-pudinggal. A húsok és a krumpli láttán kedvet kaptam egy brassóihoz, így az lesz a második áldozatom. De mi legyen a levessel?

- Ji Na, lehet egy kérdésem? – szólok neki, amint meglátom a látókörömben.

- Tessék, drágám.

- Taenek van kedvenc étele?

- Azt tudom, hogy nagyon szereti az édességet és a desszerteket. Meg persze a forró kakaót. – húzza széles mosolyra ajkait, vidámsága pedig rám is átragad, ugyanis eszembe jut az az este, amikor a nappaliban iszogattuk a forró italt. – De nem válogatós a gyerek. Mindent megeszik, szerencsére.