Melissza egy magyar egyetemista, aki az álmai megvalósítása érdekében Londonba költözött. Az egyetemen minden a legnagyobb rendben megy, mígnem egy közös feladat felforgatja az egész életét. Vagy nem is maga a feladat, hanem a feladathoz kapott part...
Jimin délelőtt hívott, hogy most már biztos, Kyu sajnos túlélte a műtétet, viszont egyszerre a börtönbe szállítják a kórházból. Egy napig azért bent fogták az orvosok, hogy minden rendben legyen nála, ma pedig rendőri kísérettel vonul a rácsok mögé. Nem sokkal utána Ryan is hívott ezzel az infóval, és hogy ők fogják átvezetni. Elmondta, hogy folyamatos rendőri felügyelet alatt állt ebben a kb másfél napban, és az ágyhoz is volt bilincselve. A kihallgatását illetően nem beszélt egy mukkot sem, viszont elég bizonyíték van a tarsolyunkba, így nem is kell a vallomása.
Melt otthon hagyva autózom már félúton a kórház felé, hogy végig nézhessem, ahogy elviszik. Szerelmem ma ismét olyan, mint aki csalánra pisilt, valamit ki kellene találnom, hogy lenyugtassam. A délelőtt folyamán olyan szinten kezdett már zavarni, hogy kiakadtam, és kimentem az udvarra megjavítani a szomszéd (!) kerítését, miközben ő főzte az ebédet.
A karom és a vállam már jobban van, szépen gyógyul, bár még be van kötve, de ruha alatt úgy sem látja senki. Mel rendszeresen fertőtlenítette és szorgosan cserélte a kötést, ahogy a legelső lesérülésemnél is, amikor hozzám került.
Szombat este óta mondhatni, hogy egy kicsit megnyugodtam, azonban ez csak akkor fog kiteljesedni, ha látom, ahogy elviszik a rendőrök.
Amikor odaérek az épülethez, szépen bemegyek a parkolóba, és egy jól látható helyre, ahol én is látom a bejáratot és onnan is lehet látni engem, leparkolok, majd kiszállok a járműből. Körülnézve látok már pár szolgálati autót, de azt a furgont, amiben a rabokat szokták szállítani, azt még nem. Míg várok a csodára, előhalászom a kocsiból a cigis dobozomat, majd kivéve egy szálat, meggyújtom annak végét, s nagy lélegzetvétellel szívok bele a káros anyagba. Egy kis idő után kiengedem, így füst formájában távozik, ezzel kicsit beszürkítve a látóteremet.
- Tudtam, hogy itt leszel. – szól egy ismerős hang, mire megugrok a váratlan társaságtól. Hiszen nem szóltam senkinek.
- Azt a rohadt, de beszarattál. – közlöm egy nagy sóhajt megeresztve utána.
- Rossz a lelkiismereted, hyung? – kuncog egyet.
- Nem vagy vicces.
- Van még cigid? – kérdezi.
- Nem is dohányzol. – nézek rá értetlenül.
- Nem, de úgy érzem, kell most neked a társaság, és legalább elmondhatom, hogy valahogy én is lezártam ezt a „korszakot". – mutat idéző jelet ujjaival.
- Az ülésen. – mutatok mögém, hogy halássza elő, ugyanis én a motorháztetőnek támaszkodva figyelek tovább. Ránézek az órámra, ami negyed kettőt mutat. Ryan azt mondta, fél kettőkor jönnek érte.
- Mel hogy van? – ér mellém Kook, s felveszi azt a pozíciót, amit én.
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? – gyújtja meg a szál végét.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
