Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

1. rész

December 8. csütörtök

Mel szemszöge 

- Rendben csoport, jöjjön mindenki közelebb, és kényelmesedjünk el a földön. – szólít feleségével együtt Mr. Turner. Éppen bemelegítettünk a táncóránkra, melyben jelenleg huszan vagyunk. Rengeteg táncos van az akadémián, ezért több csoportra vagyunk bontva, nehézségi és ügyességi fokozatok szerint. Adammel feltápászkodunk és besétálunk a terem közepébe, ahol pár hallgató már helyet is foglalt. Leülünk, egyik oldalamon Adam, a másikon Jessica foglal helyet, aki szintén egy nagyon tehetséges táncos. Persze a három jómadár, pontosabban Taehyung, Hoseok és Jimin állva maradnak, a többiek mögött két méterrel, karba tett kézzel várják az információt. A bandából csak ők hárman járnak táncra.

- Szóval. – kezd bele Mrs. Turner, amikor mindenki elhelyezkedett. – Gondolom mindenki észrevette, hogy idén a vizsgafeladat eddig még szóba sem került, mint ahogy eddig. Kíváncsiak vagyunk a kreativitásotokra, a tánc iránti szenvedélyetekre, és elhivatottságotokra, ezért úgy döntöttünk, hogy idén másképp lesz.

- A vizsgafeladatra egy hetet kap mindenki, hogy kidolgozzon egy választott dalra egy teljes koreográfiát. – veszi át a szót a férje, mire mi enyhén ledöbbenünk... egy hét az semmire sem elég... - Hogy könnyítsük, avagy nehezítsük a dolgotokat, párokba lesztek osztva, amit mi jelölünk ki. Kinek előny, kinek hátrány lesz, ez egyéntől és csapatmunkától függ, de itt csak az számít, hogy hogyan tudjátok megoldani a feladatot.

- Azért azt elmondanám, hogy ha esetlegesen valakik nem tudnák elvégezni a feladatot, akkor pótvizsgaként egy rögtönzött koreót kell gyorsan összeállítaniuk magukban, egy általunk válaszott zenére. Ez már egyéni feladat lesz. – mondja ismét a nő, mosolyogva. Hát, mit ne mondjak... rendesen feladták most nekünk a leckét.

- Tehát leszögezném, hogy a vizsga jövő csütörtökön, az óra időpontjában lesz, ahol mindenki megnézi a társai alkotását. – informál ismét a férfi. – A párosok pedig... - elkezdi sorolni a neveket, én pedig várom a sajátomat, hogy kivel kell megküzdenem a jelesért. Adam Tiffanyval lesz, így lecsúsztam arról, hogy vele legyek. Pedig jó lett volna vele táncolni... olyan koreót dobtunk volna össze mi ketten, hogy mindenki álla leesett volna. Vannak fiú-lány, lány-lány, és fiú-fiú csapatok, már a fél névsort elmondták. És ekkor jövök én: - Melissza Taehyunggal. – hangzik el párom neve, de azon nyomban le is fagytam, s kábé tátott szájjal nézek a koreográfusunkra. Hogy mi? Én, Taehyunggal? Nincs az az isten, biztos rosszul hallottam.

- Adam, hallod, már a képzeletem is tréfát űz velem. Mintha azt hallottam volna, hogy Tae a párom. – súgom barátomnak, aki csak enyhén megemelt szemöldökökkel vizslat engem.

- Nem, sajnos jól hallottad. – mondja, és ekkor csap nyakon a felismerés, mire enyhén tányér méretű szemekkel nézek „párom" felé. Tekintetünk találkozik, s mintha azt mondaná szemeivel: én egy ilyen kezdővel egy mozdulatot sem fogok megtenni. Viszont ugyanekkor tekintetét végigvezeti rajtam, ami most azt sugallja: olyan koreót lebaszok én neked, hogy utána táncolni sem fogsz tudni egy hétig... Oh, szűz anyám segíts, meg fogok halni! 

Elkapom tekintetem róla, mert ha tovább nézem, sokkot fogok kapni. Hallom, ahogy az oktatók beszélnek, de a szavak értelme nem jut el hozzám, szinte lefagyott az agyam. Tuti megbukok.

Aztán mindenki feláll, és elkezdi összeszedni a cók-mókját, mire feleszmélek.

- Adam. – böknék magam mellé, de már a srác is felállt a helyéről. – Hé, hallod. – pattanok fel én is, utána eredve. – Mit mondtak? Nem figyeltem.