Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

6. rész

Január 16. hétfő

Mel szemszöge 

Még mindig megöl a bánat... vagyis jobban mondva az unalom. Délután fél kettő van, és döglök egész nap. Jó lesz holnap munkába menni, mert lassan úgy érzem, már klausztrofóbiás leszek... Tegnap Tae reggel elment és csak este jött haza, így tegnap is szétuntam a fejemet. Egyszerűen már nem tudom mivel lekötni magam. Persze szép háza van, meg minden, de nem szeretem, ha lekorlátoznak. Mondjuk már azon is gondolkodtam, hogy társasjátékozok egyet saját magammal... Az egyik szekrényben találtam egy ki nevet a végén játékot. Végül is.. azzal is lemenne minimum egy óra ebből az örökkévalóságból. Most épp a nappali egyik foteljében ülök, lábamat törökülésbe felhúzva rajta. De mivel már bezsibbadtam, járok egyet. A folyosóra érve a bejárati ajtó közelében lévő szekrényen meglátok valami fekete, vagy sötétszürke csomót. Odamegyek, megnézem mi az. Egy kulcscsomó. Taehyung itthon hagyta volna a kulcsait? Kezembe veszem, ami egy halk csendüléssel sikerül, ahogy összeértek a kulcsok. Hirtelen elgondolkodok. Most kihasználjam, és elhúzzam a csíkot, vagy maradjak. Nem, nem, inkább maradok, ki tudja mikre képes. Plusz szeretnék a bizalmába férkőzni, de hogy miért érdemelné ezt ki, nem tudom. Esetleg körbejárhatnám a ház tájékát. Elvégre csak annyit láttam a háza környezetéből, amennyit az ablakok mutatnak. Mert ugyebár akkor sem voltam magamnál, amikor idehozott, és akkor sem önszántamból jöttem volna...

Ránézek a bejárati ajtóra. Ha itt a kulcs, akkor nem zárhatott be? Teszek egy lépést előre, kezemet gyengéden ráhelyezem a kilincsre, lenyomom, és lám, tényleg nyitva. Először csak résnyire nyitom meg, mintha félnék tőle, hogy a másik oldalon ott fog várni. Kipillantok, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik. Már kezdek úgy viselkedni, mint egy kisállat, amely nem mer elmozdulni az anyja mellől, és bármire azonnal ugorhat, mert mindentől fél. Esetemben az anya lenne a ház, legalábbis innen még nem tettem ki a lábam.

Gyorsan felkapok egy melegebb pulcsit, mert azért mégis csak tél van, és kilépek egy fedett verandára. Végig követi a ház vonalát, szélén körbe van korlátozva, középen pedig két apró lépcsőfok éktelenkedik. Jobbra nézve meglátok egy kis dohányzóasztalt, két kényelmesnek tűnő székkel, rajta párnával. Ahogyan a ház, az eleje is stílusosan néz ki. Leülök az egyik székre, és pillantásomat az út felé vezetem. Az aszfalt mellett párhuzamosan fut egy szélesebb járda, biciklisek és gyalogosok részére. Arra vezet ki a lépcsőtől egy enyhén ívelő térköves járda, melynek két oldalán egészséges zöld gyep díszeleg. Közvetlenül a veranda előtt látok pár rózsabokrot, és pár kisebb tuját is. Kíváncsi lennék, milyen színűek a rózsák. Tekintetem tovább vándorol jobbra, és akkor látom meg a kapubejárót az udvarra. Felállok a helyemről, kisétálok először a járdára, hogy a házat is szemügyre tudjam venni. Megfordulok, és eszméletlen jól néz ki kívülről is a maga halvány-barnás árnyalatával. Van stílusa az egésznek, és mindenben látni olyat, ami vonzza az ember tekintetét. Elindulok a nugát-barna kapuhoz, és közelebbről meglátom, hogy elektromos. Visszaindulok a házba, hogy a hátsó ajtón keresztül ki tudjak menni az udvarra. Amúgy a környék nagyon szép, modern házakkal vannak tele a telkek, már ameddig én ellátok.

A szokottnál gyorsabb tempóban ballagok vissza a házba, hogy a garázs melletti hátsó ajtón ki tudjak menni. Megkeresem a megfelelő kulcsot, és miután a harmadik darabot próbálom meg, végre kattan a zár. Közben a fogasról lekaptam még egy kabátot is, mert ha már egyszer lehetőségem van, akkor kihasználom, hogy körbejárhatom a házát. Kinyitom az ajtót, és egy gyönyörű terasz fogad. Kicsi téglalap alakú, tetővel, és ha jól látom, rossz idő esetére el lehet húzni az üvegfalat. Uram isten, ilyet még életemben nem láttam, mennyibe fájhatott ez a kecó bakker? Elámulok az elegáns bútordarabokon, amik a terasz közepén foglalnak helyet. Ezen túllépve meglátom a kis tágas udvart. Az autóval amúgy meg kell kerülni a kis teraszt, hogy be lehessen járni a garázsba, ezért mellette végig le van térkövezve. Egy kisebb melléképületet is meglátok, valamint egy apró kertet, ami most érthetően üres. Mármint a vetés, de látok mellette három fát is. Vajon szokta használni a kertet? Vagy csak egy helyben nyugszik évek óta, mozdítatlanul az egész talaja. Nagyon tetszik ez a környezet, egyenesen imádom. Ez egy konkrét családi ház.