Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

10. rész

Január 20. péntek

Tae szemszöge

Éjszaka nem sokat aludtam, a gondolataim egyfolytában a lány kérése körül forognak. Vannak bennem kételyek, ugyanakkor a múltkori húzásával is bizonyított, amikor elmehetett volna, de még sem tette. De akkor meg miért marad mellettem? Semmit nem tud rólam, sosem mondok egy szót sem magamról, mindig hétköznapi témát dobok fel, de ő sem nagyon érdeklődik - legalábbis még. Bár kezdem észrevenni, hogy a perverz beszólásaim is megfogyatkoztak az irányába mostanában.. ez így nincsen rendjén. Mi folyik itt?

Már vagy egy órája forgolódok, és még így is csak hajnali öt óra lesz. Azonban jobbnak vélem kimászni az ágyból, és inkább kezdek magammal valamit. Felöltözök és kinézek az utcára, mennyi hó szándékozott földre hullni az éjjel, és sajnálatomra, épp elég esett ahhoz, hogy ki kelljen ásnom a garázshoz vezető utat és a járdát. Neki is kezdek, először a térkövezett járdámat tisztítom meg, ami az út felé fut, de csak a szélesebb, biciklisek számára is használható járdáig, mert tudom, hogy a közterületért felelős munkások ezt nagyobb gépek segítségével könnyedén letakarítják, mint én a kis hólapátommal. Egy olyannal az autómat is könnyebb lenne kiásni... miért is tetettem a garázst a hátsó udvar felől? Simán nyithattam volna az utca felé is, ezzel megkönnyítve a ki-bejárást.

A bejárót, a kaput, majd az udvaron az autó nyomát is nagyjából megtisztítom, így már képes vagyok kijárni a fedett helységből, hogy az ágyamban alvó hölgyeményt elszállítmányozzam a munkahelyére, majd magamat is a bázishoz. Most szerencsére nem esik a hó, de ha jól rémlik, mára is jósoltak havazást, ami nekem eléggé nyűg a hátamon. Vennem kellene olyan kis mini traktort, amivel egyszerűbben tudnék megszabadulni az akadékoskodó hótömegtől. Hm, nem is rossz ötlet, tuti venni fogok egyet, csak kérdés, mikor. Egy hangosabb zajt hallok az utca felől, és mivel éppen előre tartok, meg is látok egy hótolót, mely nagyban varázsolja arrébb a nem kívánt jeges csapadékot olyan helyre, ahol nem okoz nagyobb gondot. Helyes, legalább az utak legyenek tiszták, és biztonságosan közlekedhetőek. A fedett verandámra érve rápillantok a telefonomra, ami a téli kabátom belső zsebében pihen, és elégedetten tapasztalom, hogy hamarosan ébredezik a nő az ágyamban. Ahhoz képest elég gyorsan sikerült rendet basznom a szükséges helyeken. Levetkőzök, a vizes ruháimat a radiátor közelébe helyezem, bár még nem lesz befűtve, de dél körül automatikusan bekapcsol a fűtés, kellemes meleget előidézve a házban, mire én hazaérek. Felmegyek a szobába, és éppen akkor szólal meg az ébresztő, amikor belépek a küszöbön. A kényelmes matracon, eddig nyugalmi állapotban lévő érző lény nem sokkal a dallam felszólalása után, szinte azonnal kinyomja azt, majd kissé borzas hajjal felül az ágyban, lábait a padlóra erőltetve, majd feláll, és megcélozza a fürdőt. Nem vett volna észre?

- Jó reggelt. – mondom kissé rekedt hangon, ugyanis eddig csak magamba beszéltem a reggel folyamán, így nem erőltettem meg a hangszálaimat a beszéddel.

- Szia. Te hogy-hogy fenn vagy?

- Havat lapátoltam. – állok még mindig az ajtóban, őt nézve, ahogyan már a fürdőajtó és köztem lévő félúton megáll, majd visszajön elém.

- Miért nem keltettél fel? Segítettem volna. – mondja lágy hangon.

- Nem akartalak felkelteni. – ejtek felé egy halvány mosolyt. Olyan gyönyörű, amikor alszik. Ezt most miért is fűztem hozzá magamban? De még szerencse, hogy csak magamban!

Kicsit elhúzza a száját, majd folytatja útját, hogy felkészüljön a mai napra. Én addig előkeresek valami könnyed, de meleg göncöt, ami jó lesz mára. Mel gyorsan végez, így utána én is megszállom a helységet, gyorsan fogat mosok, langyos vízzel megmosom az arcomat, egyszer átfésülve tincseimet, majd összeborzolva azokat varázsolok magamra elviselhető kinézetet, majd a lépcsőn kettesével szedve a fokokat, megyek a konyha irányába, ahol már vár egy elkészült szendvics és mondhatni egy félkész állapotban lévő kávé, amit Mel még a géppel lefőz. Leteszi elém a gőzölgő koffeinbombát, majd magának is készít egy kakaót, és csak aztán foglal helyet velem szemben. Megvártam, hogy együtt reggelizzünk, nem is tudom miért, de ez jobb érzéssel tölt el.