Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

28. rész

Május 2. kedd

Mel szemszöge 

A díványon ülünk, én Tae mellkasához bújva, míg ő átkarol, így nézzük a tévét. Én ma fél kettőkor végeztem az egyetemen, Tae pedig negyed háromkor, de megvártam, és így együtt jöttünk haza, s azóta is csak élvezzük a nyugalmat. Olykor ad pár puszit a hajamba, és a karjai között úgy érzem, nekem itt a helyem... mellette, vele. Ha vele vagyok, átjár a nyugalom, nem félek semmitől, illetve bátor és büszke is vagyok egyszerre. Legalábbis ameddig nincs vészhelyzet...

Nem sokkal később megszólal a csengő, ezért szerelmem feltápászkodik mellőlem, és indul ajtót nyitni.

- Jó napot! – hallom Tae nyugodt hangját.

- Jó napot! Nickolas Ray és a társam, Ryan Lios a Stockwell Rendőrkapitányságról. Házkutatási paranccsal jöttünk, kérem, tegyen eleget a kötelességének. – hallom beszűrődni a hangokat, mire picit megrémülök, és egyszerre fel is pattanok, hogy megbizonyosodjak róla, nem a képzeletem űz velem tréfát. De sajnos nem. Tae csak szélesre tárja az ajtót, beljebb invitálva a két rendőrt.

- Jó napot! – köszönök nekik.

- Hölgyem. – bólintanak egy aprót, míg beljebb fáradnak. Elmennek mellettem, majd Taere nézek, aki nyugodt szívvel rándít egyet a vállán, majd visszaül a tévé elé. A rendőrök már neki is kezdtek a kutakodásnak, így én döbbenten lépek a kanapéhoz, mire Tae megfogja a csuklómat, és leránt maga mellé.

Szívem szerint én a rendőrök után néznék, de akár hányszor megmozdulok, Tae megtalálja rajtam a fogást, hogy ne tudjak felkelni. Kibányászom a telómat a szabadidőm zsebéből, és pötyögni kezdek rajta. "Ugye itthon nem tartasz drogot?" – mutatom a készüléket felé, és rá is nézek. Gyorsan elolvassa, és nemlegesen megrázza a fejét. Oké, egy pöttyet megnyugodtam.

Kábé tíz perc elteltével megjelennek a nappaliban is, de szerencsére nem túrnak fel mindent – amit úgy értek, nem hagynak maguk után disznóólat.

- Feltehetünk pár kérdést? – kérdezi az egyik.

- Persze. – válaszol lezserül Tae.

- Fogyasztottak drogot mostanában? – kérdezi a másik, mire én szemöldökömet ráncolva nézek rájuk.

- Nem. – vágja rá a mellettem ülő.

- Alkoholt? – jön az újabb kérdés.

- Tegnap este ittunk egy kis whiskey-t. Már alkoholt sem fogyaszthat az ember az otthonában? – szól vissza kicsit flegmán a férfi, mire rásimítok a térdére figyelmeztetésképp.

- Hölgyem, maga is ott volt a cserekereskedelem helyszínén? – kérdezi engem kémlelve.

- Dehogy volt ott, Nick, másnap ő hozta ki Mr. Kimet. – mondja a fiatalabbnak kinéző rendőr.

- Tudott az őrizetbe helyezés indokáról? – intézi felém ismét szavait ez a Nick.

- Nekem csak annyit mondtak, hogy jelen voltak a helyszínen. – szólalok meg végül.

- Honnan szerezte a pénzt az óvadékra? – kérdezi a másik, aki minden bizonnyal akkor Ryan lesz. Mik ezek a kérdések, most engem is bűnözőnek néznek, vagy mi az ördög?

- A megtakarított pénzemet vettem ki a bankból. – válaszolok enyhén értetlen fejjel.

- Tudja valamivel igazolni? – kérdezi az idősebb. Feloldom a kezemben tartott mobilomat, megnyitom az sms-eket, és feléjük mutatom a készüléket, amin egyértelműen látszik, hogy számlám egyenlege aznap jelentősen megcsappant.