Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

3. rész

Január 12. csütörtök

Mel szemszöge 

Mivel elég sokat vagyok ebben a házban egyedül, míg Taehyung intézi a dolgait, volt elég időm felfedezni minden zugot, így már eléggé tisztában vagyok vele, hogy mi hol található a házban. Reggel egyedül ébredtem, ezért miután felkeltem, csináltam magamnak reggeli gyanánt egy szendvicset, majd picit rakodni kezdtem. De mivel mintha makulátlan házról lenne szó, gyorsan végeztem, ami után nem tudtam, mihez kezdjek. Az egyik szobában van egy kis könyvespolc, tele irományokkal, ezért leemeltem egyet, hogy azzal elüthessem az időt. Leültem a szobában elhelyezett kanapéra és elkezdtem olvasni, de nem volt olyan nagyon vastag, ezért kora délutánra ki is olvastam a tartalmát.

Nem sokkal utána, hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, amiért azt hittem, hogy Taehyung jött vissza, de meglepve tapasztaltam, hogy egy idősebb hölgy lép be az ajtón. Mint kiderült, ő Ji Na, Tae bejárónője, aki általában kétnaponta érkezik, hogy takarítson és főzzön nála. Próbáltam több infót megtudni a hollétemről, vagy Taeről, de minden ilyesfajta kérdésemet vagy ignorálta, vagy kitűnően terelte a témát, és jól kikerülte a válaszadást. De amúgy kedves hölgy.

Miután elment, ismét nem tudtam, mit kezdjek magammal, szóval levonultam a nappaliba, bekapcsoltam a nagy plazma tv-t, és kiterültem a díványon. Egy óra képernyő nézése után meguntam a filmeket, és inkább egy zene csatornára kapcsoltam, majd elővettem a mobilomat és inkább böngésztem a neten. Mióta böngészek, újra eltelt egy óra, és még mindig unatkozok. Jöhetne már Taehyung, mert szétunom a fejemet. Hiába rideg és perverz, na meg elég bunkó, de még sem szeretek egyedül lenni ebben a házban, pláne úgy, hogy még ki sem mehetek, mert amúgy minden ajtó és ablak zárva van. Oké, az emeleti ablakot ki lehet nyitni, de akkora barom meg nem vagyok, hogy onnan kiugorjak, vagy valami. Persze azért itt sokkal jobb, mint annál a pszichopata Kyunál, meg Scott kutyájánál. Bárcsak picit jobban odafigyelne rám. Bár nem is tudom, miért reménykedek, eddig is rideg és kemény volt hozzám, ahogy mindenki máshoz, miért változna ez amiatt, hogy itt tart magánál? Sajnos kezdem azt hinni, hogy az, amit egykor gondoltam, hogy Tae ridegsége mögött megbújik egy finom és érzelmes oldala, csak én szeretném beképzelni magamnak, és semmi ilyesmiről nincs szó, még csak a közelébe se fogok érni. Nem tudom, mi történhetett a múltjában, amiért így alakult a személyisége, de míg az egyik felem azt súgja, meneküljek, hagyjam a francba, addig a másik felem azt erőlteti, hogy segítsek neki helyre jönni és megtalálni saját magát. Annyit agyalok mostanában, hogy azt még magam is alig hiszem el. Most is nagyon elgondolkoztam, ugyanis meghallom mély hangját a nappali bejárata felől.

- Szia Mel. – köszön, kicsit mintha fáradt lenne a hangja. Lezárom telefonom képernyőjét, miközben visszaköszönök neki.

- Hello Ta... - félbe maradtam a mondatommal, mert szörnyen fest.

Eluralkodik rajtam a pánik és elszörnyűködve nézek vissza rá. Szájánál és szeme sarkánál elnyílt a bőr, melyre rászáradt a vér, az orra felduzzadt, pár lila foltot is látok rajta. Haja kócos, kicsit mintha gyengén állna előttem. Gyorsan elé rohanok, hogy felmérjem további állapotát, mert messzebbről csak ennyit látok.

- Mi a fészkes fene történt veled? – teszem fel meglepődve és aggódva kérdésem, mire csak elmosolyogja magát.

Tae szemszöge

- Taehyung, hagyd a picsába, menjünk. – mondja Jungkook, higgadtságot erőltetve magára.

- Nem! – kiabálok felbőszülve. – Ez a takonypóc nekem ne ugráljon, mert kibaszom az épületből, mint macskát szarni! – köpöm felé a szavakat.