Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

13. rész

Január 23. hétfő

Tae szemszöge 

Reggel az óra előtt ébredek, ezért oldalamra fordulok, hogy a mellettem alvó lányt kémlelhessem. Tekintetem a kezére csúszik, ahol meglazult az anyag és lomhán takarja a bőrét, aminek következtében egy enyhe grimaszba torzul az arcom. Egészen addig bámulom gyönyörű arcát és dús hosszú, barna haját, míg megszólal az ébresztője. Ki sem nyitja a szemeit, csak átfordul az éjjeliszekrényéhez, majd kis motoszkálás után elhalkul a dallam. Hátára fekszik, és nehezére esik kinyitnia szemeit, de sérült kezét felemeli, a másik kezével leszedi az anyagot, mire sikerül megemelnie pilláit. Amint leveszi a kötést, én is meglátom, hogy rendesen piros a bőrének felülete, ami ismét elindít bennem valamit, de legyűröm a gombócot a torkomban. Aztán észreveszi, hogy őt nézem, így felém fordul, de nem szól semmit. Én sem szólok, nem jönnek szavak a számra, csak bámuljuk a másik íriszeit. Mintha fáradtságot látnék a szemeiben, és egy kis szomorúságot. Persze, a tegnapival megint sikerült elbasznom mindent. Gratulálok, hülye barom. Tekintetemet visszairányítom a kezére, amit mihelyst észrevesz, lágy ökölbe szorítja, és a paplan alá rejti, miközben zavartság uralkodik mimikáján. Utána már kerüli a szemkontaktust, és inkább kimegy a mosdóba. Én is felkelek, és ma inkább én csinálok valami reggelit. Bár tudom, hogy ez lófasz kiengesztelés a tegnapi nap után, de egyelőre csak ez ugrik be. Tükörtojást csinálok, ami mellé most kiflit hozok. Magamnak főzök egy kávét, míg Melnek csinálok egy bögre kakaót. Elképesztő halkan jött le a lépcsőn, és ült az asztalhoz, mert amikor megfordulok, már ülve a bútordarab terítőjét vizslatja. Kiteszem tálra a tojást, és az italával együtt leteszem elé az asztalra.

- Köszönöm. – motyogja halkan, rekedtes hangon.

Hozom a sajátomat is, és enni kezdünk. A frusztráló csend eluralkodik a helységben, bár nem mintha gyakran az ellentettje fordulna elő, de most mégis kínosabb. Talán azért érzem így, mert jogosan érzem magam felelősnek a kialakult helyzet miatt? Ráadásul ma használnia kell a kezét, ami valószínűleg még mindig ég vagy sajog neki. Szinte ugyanakkor hagyjuk abba az étkezést, és látom, hogy Mel megfogja a tálát, és felállni készül.

- Hagyd, majd én. – mondom halkan, és kikapom sértetlen kezéből a tálat, majd a bögréjéért nyúlok. A tálat a sajátomra helyezem, és elviszem a mosogatóba, mert nekem még van egy kevés a koffein adagomból.

Hozok pár muffint is, amit tegnap – vagy éjjel – csinált, hátha enne belőle, meg hát én is ennék legalább egyet. Jól gondoltam, rögtön vesz is egy darabot, amiről óvatosan lehámozza a papírt, mintha attól félne, hogyha elszakítja, hatalmas bajba kerül. Kicsit lötyökölöm a fehér porcelánban lévő sötét folyadékot, mire végre megiszom, és rászánom magam a beszédre, közben elveszek egy süteményt az asztal közepéről.

- Ne haragudj a tegnapi napért. – mondom, csak pár pillanat múlva felnézve rá, de ő hatalmas szemekkel néz vissza rám.

- Öm... - kaparja meg torkát. – S.. Semmi baj. – majd süti le azonnal szemeit. Most azon lepődött meg, hogy bocsánatot kértem? Persze rohadtul nem jellemző rám, de most tényleg én vagyok ezért a ludas, így jogosnak érzem. És nem szeretem őt így látni.

Befejezzük az evészetet, és mivel tíz percem marad, de még nem is voltam a fürdőben, gyorsan összekapom magam, és a szokásos időpontban már indulunk is. Persze most egy fokkal nehezebb volt kijönni az udvarról, mivel nem lapátoltuk el tegnap a havat, ráfagyott ez a geci. Majd felsózom, ha hazajöttem. Melt kiteszem a kávézónál, majd indulok a bázishoz. Mire odaérek, Suga és Nam már a konyhában söröznek, de nem törődöm velük, egy beköszönést követően megcélzom az edzőtermet. Nem is gondoltam volna rá, hogy pont én fogok majd feszültséget levezetni edzés formájában.. ez általában Kookra jellemző. Emlegetett szamár, pont most lép ki a szobák részlege felőli folyosóra, de csak intek neki egyet. Amúgy most nem vagyok annyira ideges, szimplán csak edzeni van kedvem. Kimérten, és a szokásosnál jóval lassabban kellett jönnöm az utakon, mert kurva sokszor megcsúsztam a járművel, és nem szerettem volna sem karambolozni, sem egy fának csapódni.