Látszat (Kim Taehyung FF) //Befejezett//

8. rész

Január 18. szerda

Tae szemszöge  

Ismét Mel ébresztőjére kelek, de most visszafogom a reakciómat, mert nekem se ártana normálisan felkészülni a mai napra. Hosszú lesz, és fárasztó. De alig várom, hogy ismét Mel mellett legyek, bár még el sem indultunk itthonról. Este, amint végeztem a zuhanyzással, ő már mélyeket szuszogott az ágyban. Nyugtató látvány volt, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan kidől. Biztos vissza kell szoknia a munkás életbe. Gondolom a következő szemeszter előtti időt rendesen ki szeretné használni, jövedelemszerzés tekintetében.

Most csak pár perc erejéig, addig maradok az ágyban az ébresztő után, míg Mel ki nem jön a fürdőszobából, így én is megcélzom. Mikor kijövök, már rántotta illatát érzem, ezért felkapom magamra a megfelelő ruhákat, és csatlakozok hozzá. A konyhába érve, nekem háttal sürög-forog, elég elevennek tűnik. Biztos sikerült kialudnia magát. Gyorsan kirakja az ételt két kisebb tálra, én közben két villáért nyúlok és előkotrom a zsemléket, amiket a pultra teszek, de kettőt kiveszek belőle. Helyet foglalok, és pár pillanat múlva elém teszi a tálat.

- Köszönöm. – hálálom, meg, majd neki is látok, hisz éhes vagyok.

- Nincs mit. Igen kicsípted magad, lesz ma valami említésre méltó? – kérdezi, mire ránézek.

- Áh, semmi izgi. Csak egy találka. Vagyis kettő.

- És oda ennyire ki kell öltözni? – kíváncsiskodik.

- Megadjuk a módját. – mondom, majd leemelem róla tekintetem. – Holnap itthon leszel?

- Tegnap nem volt időm megnézni a beosztást, szóval még nem tudom, de ma sort kerítek rá.

- Hányan vagytok abban a kávézóban amúgy?

- Összesen négyen. De van, amikor a főnök is bejön segíteni, vagy cserélni.

- Jó fej lehet. – jegyzem meg.

- Az is! Mindig megérti, ha az egyetemmel van valami.

- Az meg még jobb. Legalább tudod csinálni a kettőt, kevesebb feszkóval.

- Így van.

Gyorsan megreggelizünk, ami után a dolgozóban már előre kikészített aktáért megyek, és pár perc elteltével már el is indulunk. Remélem jól fog sikerülni a mai nap, mert rohadtul nincs kedvem balhézni. Miután Melt kiteszem a munkahelyénél, sebesen száguldok a bázis felé, hogy összeszedjük egymást. Tegnap megbeszéltük a mai üzlet minden apróságát, illetve azt, hogy két kocsival megyünk. Oda az út kábé egy óra lesz, remélem nem több. Én leszek az egyik sofőr, J-hope meg a másik. A negyed órás utat sikerül lerövidítenem tíz percre, olyannyira száguldottam. Remélem piroson nem mentem át, mert egyrészt nem nagyon figyeltem, másrészt nem hiányzik, hogy a nyakamban lebzseljenek a zsaruk. Rühellem az összeset.

Mikor megérkezek, hátrajárok a fedett részre az autómmal, és bemegyek az épületbe. Amikor a tárgyalóba érek, látom, hogy még Jin és Hobi hiányzik, ezért még várunk egy kicsit. Közben köszöntök mindenkit. Néhányan fáradtnak tűnnek, de például Jungkook ugrálni tudna, annyira fittnek látszik. Míg meg nem jönnek a többiek, addig semleges, hétköznapi témákról beszélgetünk – mert igen, mi ilyet is tudunk. Talán öt perc elteltével befut Jin, majd utána nem sokkal J-hope is.

- Ejj, fiaim, há' de jól nézünk ki! – szökken be az ajtón, tiszta vidáman, mint akinek semmi dolga nem lenne a világon. Vagy mint egy kocka gyerek, amikor megtapasztalja, milyen lemenni egy diszkóba... De mindegy, Hobi az állandó pörgő a csapatban, már megszoktuk.