Pinky Mikey (Malum) Befejezett

17

Michael sz.sz.

Hamarabb hazajövünk, ezért meg akarom lepni a srácokat! Legalábbis Calumot, mert Luke elmondása szerint csak ők vannak otthon. Már az utcában vagyok, mikor nekem jött egy magas, viszonylag kigyúrt fickó. Csak a vállamat lökte meg, de annyi idő alatt elvihyorodott. Tudjátok, az a tipik gúnyos vigyor. Majd, mintha mi sem történt volna tovább sietett. Nem értettem mi volt ez, ezért csak tovább mentem. Halkan nyitottam be a lakásba, és mivel Cal nem volt lent, ezért levéve a cipőm és a kabátom felmentem az emeletre. Calum ajzaja előtt halk szipogásokat és hüppögésekett hallottam. Villámgyorsan nyitottam be és egy síró Calummal találtam magam szembe, aki épp egy pulcsit kapott magára. Nem nézett ki valami jól, és elképzelni nem tudtam hogy mi lehet a baja. Odasiettem hozzá és átöleltem. Kicsit meglepődött, hogy ott vagyok, de egybő vissza ölelt.
- Sss... Nyugodj meg. - simogattam a hátát. Mi történt vajon? Addig ringatóztam őt ölelve még meg nem nyugodott.
- Mi történt? - kérdeztem, kissé forró arcát simogatva.
- I-itt volt. Az aki - itt köhögött egyet. - aki megerőszakolta Luke-ot is. - ezt már suttogta. Nagy szemekkel öleltem magamhoz újra a gyenge fiút, miközben állam a vállára támasztottam.
- Gyere, feküdj le, főzök neked teát. - enegdtem el, miközben segítettem neki az ágyig mászni.
- Várj! - kapta el a kezem. - Ne menj. - motyogta kábán, mire odaültem mellé. Kezem a homlokára, majd arcára simítottam, ami tüzelt, így csak jobban ráhúztam a takarót. Megvártam még elalszik, majd csináltam neki teát...