Pinky Mikey (Malum) Befejezett

33. 🔞

Extra hosszú rész különkiadás.

Michael szemszöge

Eltelt egy hét. Sok dolog történt ebben az egy hétben. Érzékenyebb lettem, érzelmi és fizikai szempontból is. Minden kétszer annyira fáj, és minden szomorú filmet megsiratok.
Jelenleg az ágyban kényeztetjük egymást, abban az értelemben. Ruha már egyikőnkön sincs.
- Kész vagy? - kérdezte halkan Calum. Bólintottam, mire óvatosan belém hatolt. Felnyögtem a fájdalomtól, de ez valamennyire csökkent percek múlva.
- Chalum...mingyhárth... - lihegtem.
- De hisz én még seholh nem tartokh... - mondta kissé gyorsítva a tempón. - Bírt ki egy kicsit. - csókolt meg.
- Nem megyh... - nyüszítettem, miközben elmentem. Ki voltam fáradva, és egy kicsit sajgott a hátsóm is, Calum mégis folytta.
- Fordulj hasra. - húzódott ki belőlem, mire kissé vonakodva bár, de megtettem amit kért. Újra belém hatolt, semmi figyelmeztetés nélkül, mire éles fájdalom nyilalt a hátsómba.
- Auh... - nyüszítettem magasabb hangon, szemeim összeszorízva. - Cal...
- Bírd ki! - szólt rám, de nagyon fájt.
- De fáj... - kapaszkodtam a párnába.
- Azt mondtam bírd ki! - csapott rá hátsó felemre, ami egyáltalán nem segített. Szerencsére hamar elérte a csúcst, így végre kihúzódott belőlem. Mikor ez megtörtént, egyből magamra húztam a takarót, és háttal fordultam neki. Mikor megpróbált megérinteni kissé meguggrottam, és automatikusan arréb húzódtam. A könnyeim is elkezdtek végig folyni az arcomon, ami halk szipogást eredményezett.
- Kicsim, mi baj? - kérdezte lágyan, kissé még lihegve, miközben kezét a derekamra csúsztatta. Nem mondtam semmit, hanem halkan szipogtam tovább. Azt ígérte sose okoz nekem féjdalmat. Inkább szenved ő, mint sem hogy nekem fájjon. Most mégis...
- Michael. - szólingatott. Ahogy közelebb jött, combja hozzá ért a fenekemhez, pont ott ahol megcsapta, mire kissé felszisszentem. Calumnak itt esett le.
- Istenem...picinyem...én...én úgy sajnálom. - bújt hozzám. - Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak bántani. - szipogott ő is. Egyik kezét levezette a fenekemhez, majd óvatosan simogatta azt, néha áttérve lábaimra.
- Ne haragudj. - ölelt át végül, puszikat hintve a nyakamba. Nagy' nehez de sikerült megnyugodnom. Calum végig az oldalamat, lábaimat, hasamat, vagy éppen az arcomat simogatta. Lassan felé furdultam, tekintetem végig lefele szögezve. Karjaival magához szorította a fejemet, miközben nyomott rá egy apró puszit.
- Remélem tudod hogy nagyon szeretlek! - suttogta hajamba, mire bólintottam. - És te is szeretsz engem? - kérdezte fejem cirógatva, mire újra csak bólintással feleltem. - Ne haragudj, hogy így elszaladt velem a ló. Nem akartam fájdalmat okozni neked. - most csak a fejem ráztam, jelezve hogy nem baj. Hiába ez az egész, szükségem van rá. Nem tudok rá haragudni.
- Jössz velem fürdeni? - vezzette végig ujjait csupasz hátamon. Némán bólintottam. Valahogy túl.gyengének éreztem magam, még a beszédhez is. Miko Cal felállt, felé nyújtottam a két kezem, hogy vegyen fel az ölébe. Bevallom kissé risszul is éreztem magam, de mivel nem volt annyira vészes nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Óvatosan felemelt, majd felrakott a mosógépre. Kissé felszisszentem a fájdalomtól és a hideg érzéstől.
- Nagyon fáj? - kérdezte szomorkásan, miután megeresztette a vizet.
- Nem vészes. - motyogtam, miközben kinyújtottam karjaim. Calum egy apró misoly kíséretében köuelebb jött hozzám, majd magához ölelt.
Miután lefürödtünk vissza bújtunk az ágyba, úgy ahogy voltunk, meztelenül és egymás karjaiban pihengettünk. Cal magára húzott, két kezét meg a fenekemre téve pihentette, hüvelykujjával cirógatva azt. Én csak öleltem a nyakát, fejem a vállába fúrva, és így oihentem, addig még el nem nyomott az álom.