Pinky Mikey (Malum) Befejezett

20

- Mit akarsz csinálni? - hallatszott Ash hangja.
- Nem tudom, jó? Nem vagyok biztos ebben az egészbe! Ez még új. És ijesztő. - magyarázott Mike is.
- Na jó! Ha előtted van akkor megjelennek a pillangók a hasadban, vagy valamilyen kellemes bizsergés? - kérdezte Ash.
- Igen. - motyogtam Mike
- Vele akarod tölteni minden időd?
- Még annál is többet.
- Akkor ez nem kérdéses. Te szereted Calumot! - hallatszott Ash vidám hangja. Hogy mi van?! Luke csak rámpillantott. Ő is ugyan olyan meglepett volt mint én. És ekkor tüsszentenem kellett, mire a fiúk lent elhalgattam, majd Mike jelent meg a lépcső alján. Nagy szemekkel néztük egymást. Lassan letotyogtam a lépcsőn, majd megálltam előtte. Gyönyörű szemeiben most a félelem csillant meg. Fél hogy elutasítom, pedig ha tudná, hogy én mióta várok erre! Kezeim arcára tettem, majd lassan ajkaira hajoltam és óvatosan, lágyan és érzelmekkel teli csókot nyomtam rá. Ajkai púhák voltak, pont amilyennek elképzeltem. Ő kicsit félve viszonozta a csókot, hisz azt hiszem ez neki az első. Elvesztünk egymásban. Megszűnt körülöttünk a világ. Nem gondoltam semmire. Mindent elfelejtettem ami eddig történt. Csak rá koncentráltam. Hallottam ahogy a fiúk felmentek a szobába. Lassan váltam el tőle, homlokunkat összedöntve.
- Én is szeretlek. - suttogtam, mire Mike nagy lendülettel ölelt át, amitől muszáj volt hátráljak néhány lépést, de amint megtaláltam az egyensúlyom felkaptam színes hajú barátom -és remélem nem csak haver barát-, aki kezét lábát körém csavarta. Lassan sétáltam fel az emeletre, kezeimmel a fenekénél tartottam, ami kész áldás volt nekem. A szobámban leültem az ágyra, végig Mike haját cirógatva.
- El sem tudod képzelni hogy mióta várom ezt a pillanatot. - súgtam, mire ő csak erősebben ölelt magához. Nem beszéltünk, csak öleltül egymást. A szavak csak elrontanák ezt a csodás pillanatot.