Pinky Mikey (Malum) Befejezett

26.

Reggel arra keltem, hogy Calum görcsösen szorongat, miközben azt hajtogatta hogy:
- Ne, ne, ne, ne! - nyugtalan volt, és izzadt. Láza felugrott, nem is kicsit.
- Kicsim! - ébresztgettem. - Ébredj! - simogattam a hátát. Nehezen de fel ébredt. . .azaz inkább felriadt, a rémálmából.
- Michael, Michael! - forgolódott kétségbe esetten, a nevemet hantogatva. Óvatosan megérintettem vállait, mire kissé összerezzent, de látszott a megnyugvás rajta, mikor meglátott engem.
- Semmi baj, itt vagyok! - húztam magamhoz. Calum kétségbeesetten kapaszkodott belém, még én a hátát simogattam. - Itt vagyok! - suttogtam újra, hogy megnyugtassam. A haját simogatva dőltem vissza az ágyba.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem kis idő múlva.
- Egy kicsit. - motyogta mellkasomba. - Eszünk gofrit? - mézett rám kiskutya szemekkel.
- A Marie's-ből? - mosolyodtam el én is.
- Aha! - bólogatott csillogó szemekkel. Mosolyogva nyomtam egy rövidke puszit ajkaira, majd felülve nyújtózkodtam egyet. Gyorsan felöltöztünk, majd elindultunk. Kezeink össze voltak kulcsolva, miközben az itteni kedvenc cukrázdánkhoz sétáltunk.
- Sziasztok fiúk! Mit adhatok? - köszöntött a kedves 40-es éveiben járó nő, Marie, a kávézó tulajdonosa.
- A szokásosat. - mosolyogtam vissza.
- Gofri forrócsokival!
- Igen! - erősítettük meg mosolyogva.
- Üljetek le, mindjárt kiviszem! - indult meg hátra, ahol a kajákat készítik.
- Gyere! - tagadram meg Calum kezét, majd egy foteles asztalhoz húztam, ahol egymás méllé ülve vártuk a rendelésünket. Cal a vállamnak dőlve nézett ki a fejéből, még én eljátszadoztam a hajával.
- Tessék fiúk! - tette le elénk Marie a kaját. Mosolyogva megköszöntük, majd elkezdtünk falatozni. Néha megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni Callal, de most elég szótlan volt, amit a tegnapiak után nem is csodáltam. Kifizettem a gofrikat, majd kézen fogva haza indultunk.
- Mi a baj, Manó? - kérdeztem enyhén megszorítva a kezét. Ő csak megrázta a fejét.
- Semmi. - mondta ki hangosan is.
- A tegnapi, igaz? - kérdeztem végül rá. Szeretném ha beszélne róla, hisz nem jó ha magadban tartod, de azért tolakodó se akarok lenni.
- Nem értem miért kérdezed meg, ha tudod. - vágta zsebre bal kezét, ami épp szabadon volt.
- Ugye tudod, hogy én és a srácok melletted állunk? - álltam meg előtte, jobbkezem arcára simítva.
- Tudom. - bújt bele tenyerembe. Lassan közelebb hajolva hozzá nyomtam egy rövidke csókot ajkaira, majd magamhoz öleltem.