Pinky Mikey (Malum) Befejezett

18

Calum úgy másfél órája alhatott, mikor meghallottam halk nyöszörgéseit. Mellette ültem az ágyban, végig izzadt, kipirosodott és meggyötört arcát figyelve. Óvatosan simogatni kezdtem fejét, bele-bele túrva a hajába, megnyugtatás képp. Lassan kinyitotta vöröses szemeit, amiket rámemelet.
- Szóval nem álom volt. - súgta közelebb húzódva hozzám, fejét derekamba fúrva.
- Nem, de itt vagyok és segítek. - súgtam neki. Tudtam hogy most nehéz neki. Hisz megerőszakolták. Luke is borzalmasan ki volt készülve, így nem vártam el hogy Calum pikk-pakk jól legyen. De akár mit megteszek hogy felgyorsítsam ezt a folyamatot. Hisz. . .

Calum sz.sz.

Mi denem fájt. A torkom, a fejem, a szám. . .és a fenekem. Emlékeztem a történtekre, és nagyon fájt. Nem akarok mást csak Mikey közelében lenni. Csak ekkor figyeltem meg jobban afiút. Haja fekete volt és csak egy tincs volt kékre festve elöl. Baromi jól nézett ki!
- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem halkan.
- Hamarabb végeztünk, így gondoltam megleplek, mivel csak te vagy itthon. És áldom az eget hogy hamarabb haza jöttem, de lehettem volna gyorsabb is. - a mondat utolsó részét már halkabban mondta. Nehogy bűntudatot merjen miattam érezni!
- Ez nem a te hibád Micahel! Nem tudhattad! - vágtam rá egyből. Ő lentebb csúszott, ülésből fekvésbe, így hagyva nekem hogy átöleljem.
- Jól leszek. - súgtam neki, de ezzel inkább magamat nyugtattam. Pár percig így feküdtünk, majd Mike megszólalt.
- Főztem teát? Kérsz? Már ha nem zavar hogy kihűlt. - az utolsó mondatot kicsit halkabban mondta.
- Igen kérek. És nem zavar hogy kihűlt. - eresztettem meg egy nagyon halvány mosolyt. Csendben, együtt ittuk meg a teánkat, miközben én Mike mellkasának dőlve ültem (igen, ülő helyzetben voltak!-szerk), az éppen berakott filmet nézve. Ezzel ütöttük el az időt, és így egyre kevesebbet gondoltam az esetre. . .