Pinky Mikey (Malum) Befejezett

23

Extra hosszú különkiadás.

Mike az a film végénél aludt el. Szegény már nem nagyon bírta, és minden 10 per eben kiment "wc-zni", de persze tudtuk hogy csak nem akarta nézni. Örültem hogy sikerült elaludnia, mivel az itóbbi időben keveset aludt, mert velem volt eldoglalva, pontosabban a megeröszakolással. Sokáig rágódott az ügyön, de már valamennyire jól vagyok. Egykönnyen nem fogom elfelejteni, de már jobb. Nem aludt sokat, csak fél órát. És akkir is a csengőre ébredt. Én nyitottam ajtót, mivel a másik két fiú elment fördeni.
- Üdv, miben segíthetek? - kérdeztem, az ismeretlent.
- Megadták a fűtést. Csak szólni akaetam hogy tudjátok.
- Ó, köszi! - bólintottam, majd elköszönve beléptem és ellenőriztem, tényleg megadták-e a fűtést. És igen, mivel langyosodott. Ekkor két kezet éreztem a hasamnál, egy fejet meg a hátamnál.
- Felkeltél? - kérdeztem mosolyogva, mire csak megrázta a fejét. Erre csak nevettem.
- Még fázol? - fordultam meg, így magamhoz ölelve kis testét.
- Egy kicsit. - motyogta rekedtes hangon.
- Van kedved venni egy forró fürdőt, velem? - kérdeztem mosolyogva. Kicsit hezitált.
- Nem is tudom...nem korai? - kérdezte félve, elhúzódva tőlem.
- Ha nem akarod nem csinálunk semmi olyat, csak fürdünk. Oké? - simiztem arcát, hüvelykujjammal.
- Oké. - mosolygott.
- Akkor gyere! - húztam be az emeleti fürdőbe, mivel -mint már említettem- az alsót a másik két fiú foglalta el. Megengedtem a forró vizet, de nem dugtam be a dugót, hogy először a hideg fürdőszoba melegedjen fel. Miután kellőképp felmelegedett a helyiség bedugtam a dugót és kevésbé meleg vízzel töltöttem meg a kádat. Átölelve Mikeyt éreztem milennyire ver a szíve.
- Nyugi. - súgtam a fülébe, nyakát puszilgatva, hogy lazítson kicsit. Fejét hátradöntötte, a vállamra, szemit behinyta és így élvezte amit csináltam. Az alsónkig vetőztettük egymást, de mikor azt is le akartam venni róla megdermedt, és újra felgyorsult a szívverése.
- Sss. - susosgtam a fülébe, majd ujjaimat alsójába akasztva húztam le róla azt, s ezt követte az enyém is. Végig a szemébe néztem, kezeim nem mozdultak a derekáról.
- Gyere! - súgtam a kádhoz húzva, majd beültünk egymással szembe. Nem habfürdőt csináltam, így minden látszódott, de én végig Mikey szemébe néztem. Nem akartam nyugtalanná tenni. Közelebb húzódtam hozzá, miközben az ölembe is húztam, egyenesen az ölembe.
- Megint nyugtalan vagy. - súgtam, a hátát círogatva. - Nyugi, nem csinálok semmi olyat amit nem szeretnél. - súgtam nyugtatóan.
- Tudom. - bújt a nyakamba. Még fél órát ültünk, majd kiszáltunk, mivel Mike kezdett fázni. Vastagon öltöztünk, mivel a felső emelet kissé még jégverem volt.
- Fázol? - öleltem át az ablakon kinéző színes hajút, akinek még egy pléd is volt a hátán.
- Egy kicsit. - bújt hozzám. Imádom! Olyan kis édes mikor így bújik. Ritka, de ha rájön a bújhatnék nagyon édes. Mint egy kiscica.
- Szeretlek! - súgtam.
- Én is téged! - mosolygott. - Lemegyünk enni? Kezdek éhezni. - kuncogott, ami ragadós volt, így én is nevettem egy aprót.
- Na gyere éhenkórászom! - átkarolva a vállát húztam őt magam után. Lent, mivel nem volt valami hú de sok kaja ezért csak egy sima szendót ettünk meg.
- Nézd csak! - mutattam a az aplakra, mivel kint szálingózni kezdett a hó.
- WoW! - nézett ki nagy szemekkel, az ablakhoz totyogva. - Ki akarok menni! - indult meg a nappaliba, ahol ledobta a hátáról a blédet, felkapta a cipőjét és a kabátkát, makd várakozón nézett rám. Nevetve követtem a példáját, majd kesztyűt húzva kimentünk és körbesétáltuk az utcát. Fél óra múlva már szakadt a hó, ezért vissza mentünk a házhoz, melynek udvara tele volt hóval. Ekkor. . .