Pinky Mikey (Malum) Befejezett

15.

Miután végig szenvedtem a hétvégét a szüleimnél elmentem a közös lakásunkra, amelyik Sydneyben van. Szerencsémre nem kellett egyedül legyek, mert ott volt a Lashton páros.
- Szasztok! - köszöntem, mire csak Ash kapta fel a fejét. Épp a kanapén punnyadtak, és úgylátszik Luke elaludt.
- Szia! - mosolyodott el. Óvetosan lehámozta magáról Luke karjait, majd ugyan oylan óvatossággal végigfektette a kapanapén és hagyta aludni.
- Na? Milyen volt? - kérdezte. Már a komyhában voltunk egy-egy bögre teával.
- A szokásos. - forgattam a szemem. - Az egész hétvégét Malival töltöttem, amit persze szóvá is tettek. Amúgy... - vigyorodtam el, mire csak kérdő tekintetével találtam szembe magam. - Nagybácsi leszeeeeeek! - ujjongtam halkan, neogy felkeltsem kanapén alvó haveromat.
- Úristen, gratulálok! - Villantott egy széles mosolyt Ash. - Vár, kitalálom, a szüleid még ennek sem örültek. - erre csak szemet forgattam.
- Miért tették volna? Szegény Mali, először a padlóra került, mikor anyáék kioktatták őt. Annyira fél szegény higy én sem fogok örülni. - meséltem szomorúan.
- De örülsz neki, így nincs miért aggódni. A szüleitek meg seggfejk, ez van. Ott vagytok ti egymásnak, meg mi is nektek. - magyarázta bíztatóan.
- Tudom, és ezért örökre hálás leszek! - mosolyodtam el. Hihetetlen mennyit tudnak segíteni. Ekkor egy kócos hajú, kómás Luke jelent meg a konyhaajtóban. Mosolyogva néztem Ashre, majd intettem neki, mivel ő háttal ült az ajtónak.
- Jó reggelt, álomszuszék! - mosolyodott el szeretetteljesen Ashton, majd hozzá sétáló Luke-ot az ölébe ültette.
- Szia Calum. - motyogta álmosan, barátja nyakára döntve a fejét.
- Szia Luke! Jó látni. Még így kómásan is. - nevettem, mire a szöszke csak elmormogott egy "Menj a fenébe"-t. Erre mindannyiunkból kitört a nevetés. Már csak Mikey és ha hülye viccei hiányoznak.