Pinky Mikey (Malum) Befejezett

35.

Nagy, sötét szemeivel engem vizslatott,várva a válaszom. Hogy örülök-e? Az nem kifejezés. De mégis... jó ez így? Mármint...készek vagyunk mi erre? Calum kezdett kétsgbeesni, mivel, gondolom, már prcek óta nem szólalatam meg.
- Mike... - símított végig karomon, megállva a vállamnál.
- Te örülsz? - kérdeztem meg, mielőtt folytatta volna.
- Ennél boldogabb sose voltam. - karolta át a vállam, magához húzva. - Mi a baj? - simított végig arcomon.
- Készek vagyunk mi erre? - néztem rá, lábaimat a mellkasomhoz húzva.
- Honnan tudnánk, ha meg se próbáljuk? - igaza van. Ha meg se próbálom, honnan tudnám. - Fegyelj! - nézett rám komolyabban. - Szuperek leszünk! Nálunk jobb szülők nem lesznek a földön! - mosolyodott el, mire szorosan hozzá bújtam.
- Köszönöm! - súgtam, mire nyomott egy puszit a fejemre.

2020. Március 19.

Ma "anyás" napot tartunk Luke-kal. Én 3 ő 5 hónapos. Jelenleg egymásba karolva járjuk az üzleteket, egymást nevettetve. Minden baba boltba és cukrázdába bementünk és vettünk valamit. A másik két fiú nem tudjuk mit csinálnak, de mi el vagyunk.
- Oda még menjünk be, csak egy árat akarok mégnézni, 5 perc az egész! Húzott be Luke az utolsó üzletbe. Kezdett melegem lenni, és emiatt kissé rosszabbul is éreztem magam. Ebben az üzletben jobban is nyomatták a fűtést mint máshol. Kissé szédelegve követtem Lukeot, akinek hamar feltűnt a bágyadtságom.
- Hé, Mike, jól vagy? - állt meg előttem.
- Menjünk ki! - hdartam, megindulva a kijárat felé. Luke mellém rohant, majd megfogva a karom, tartott meg. Ki érve a nagyáruház elé megkönnyebbülés fogott el. Szöszi barátom egy nedves törlővel törölgette a homlokom, arom és nyakam, miközben leültetett egy cukrázdához tartozó oadra, mivel csak az volt száraz.
- Felhívom Lukeot hogy köjjenek értünk! - kapott a telójáért, majd tárcsázta is a számot. A két fiú 25 perc alatt meg is érkezett.
- Mike! Édesem, ne ijesztegess így minket! - ölelt magához, aggódó tekintettel.
- Már jobban vagyok. Nincs semmi baj. Csak kellett a friss levegő. - nyugtattam meg, hozzábújva. Eközben Ash Lukeot is kérdezgette, hogy ő jól van-e, de neki szerencsére kutya baja.
- Gyere, menjünk haza! - segített fel óvatosan Cal a székről, majd a kocsiig vezetett. Mi ültünk hátul, Luke-ék meg elől. Ash próbált óvatosan vezetni, és az én oldalamon egy picit még az ablakot is lehúzta, de még így is felkavarodott a gyomrom, mire haza értünk...