Pinky Mikey (Malum) Befejezett

19

Luke és Ash ma érkeznek. Nem tudják mi történt, és nem is akarom hogy megtudják. Jelenleg a reptéren várjuk őlet. Amúgy meg már szinte teljesen meggyógyultam. Annyi hogy még ott van egy kicsit az orrhangom és a köhögések nem akarnak múlni. Amúgy meg végül egy orvoshoz is elmentünk, így a gyogyulásom hamarabb bekövetkezett. De térjünk is vissza mostanra, mert kicsit elkalandoztunk. Láttuk Ashék reoülőjét leszállni, majd percek múkva őket is. 5 perccel kéőbb meg már a bőröndjeikkek tartottak felénk.
- Sziasztok! - köszönt vidáman Luke, majd először Mike, majd az én nyakamba ugrott.
- Otthon beszélnünk kell - súgta nekem miközben ölelt. Végül Ashton is üdvözölt, csak ő már egy laza kézfogással.
- Jó látni titeket! - mosolygott kedvesen. Néha megirigyelem azokat a gödröcskéket.
- Titeket is. - mosolyodtam el gyengén. Ezután elindultunk haza. Otthon Luke egyből behúzott a szobámba, majd kulcsra zárta annak ajtaját.
- Nem mondtad volna el igaz? - kérdezte, de látva az értetlen fejem folytatta. - Téged is megerőszakolt, igaz? Nem viccelt az üzenetben. - szóval tudja. Lassan lehajtottam a fejem, leültem az ágyra.
- Miért nem szóltál. Haza jöttünk vola. . . - kezdte.
- Épp ezért! Nem akartam elrontani a pihenéseteket. De már jobban vagyok. Nincs gond, tényleg. - magyraáztam bíztatóan. Luke közelebb jött majd magához ölelt.
- Máskor azért szólj ha baj van. - engedett el végül. - Na gyere! - indult meg le, de megállt a léocső előtt. Mutató ujját a szája elé rakta, ezzel csendre intve engem. . .