Pinky Mikey (Malum) Befejezett

27.

Otthon pakolással indítottunk, mivel holnap megyünk haza, Sydneybe.
Calum egész nap kissé szótlan és bágyadt volt. A reggeli láza még akkor lement, de most mindtha vissza jött volna.
- Cal, nem akarsz lefeküdni egy kicsit? - öleltem át hátulról, az éppen pakoló barárom.
- Még van néhány pakolni valóm. . . - kezdte, de közbe vágytam
- Nem baj, feküdj le, én majd bepakolok. - nyomtam puszit nyakhajlatába.
- Biztos? - fordította felém a fejét.
- Igen. - csókoltam meg. Cal elcsoszogott az ágyig, ahol tögtön be is bújt a takaró alá.
- Mike, mellém bújsz egy kicsit? 5 perc múlva úgy is elmúlik a roszzul létem. - nézett rám kiskutya szemeivel.
- Persze! - mosolyodtam el. Calumot a mellkasomra húztam, majd a haját kezdtem simogatni. Félálomban volt már, de tartotta magatát.
- Aludj csak édesem! - súgtam lágyan, megpuszilva a fejét. Cal elhelyezkedett rajtam, majd hagyta hogy elnyomja az álom. Mikor máe egy ideje aludt, kimásztam mellöle és folytattam a pakolást. Mikor mindent bepakoltam a bőröndbe visszafeküdtem Mike mellé, aki egyből hozzám bújt.
- Aludj jól kismanóm. - súgtam neki, majd én is elhelyezkedtem és már el is nyomott az álom. Reggel az ébreaztő órára keltem, amit hamar ki is nyomtam, hogy Calum minél többet aludhasson. Felöltöztem, majd leballagtam a konyháb. Kint még sötét volt, de a konyhában már égett a villany. Luke és Ash  már lent voltak. Luke Asht ölelte, miközben halkan sírdogált.
- Mi történt? - simítottam kezem a szöszi hátára.
- Nagyon nem érzi jól magát. - mondta, miközben Luke hátát simogatta.
- Calum is gázul volt a tegnap. És szerintem ma is így lesz. - húztam el a szám. Luke eeősen fúrta fejét Ash nyakhajlatába, mémiközben szipogása nem állt el.
- Nyugi édesem, mindjáet elmúlik. - súgta Ash, de nem sokat segített vele. Elépve a két fiútól, csináltam két kávét és egy fájdalom csillapító kíséretében felvittem neki ezeket.
- Caluuum, éébreesztőő! - keltegettem, elhúzva a betűket. Mivel nem nagyon reagált, ezért elkezdtem az arcát puszilgatni, ami már egy apró sóhajt csalt ki belőle.
- Gyere, kicsim, hoztam neked fájdalom csillapítót és kávét. - mosolyodtam el, újabb puszit nyomva az arcára.