Egy kertváros ahol a fiúk vannak többségben
Egy ország ahol elfogadják a másságot
Egy világ ahol a férfiak is teherbe eshetnek
Egy univerzum amit a szerelem irányít
...megállt a rózsaszínen. - Neee! - nyögött fel fájdalmasan, mire én csak nevetni kezdtem. - Pinky Mikey! - bögtem oldalba, mire ő durcásan elfordult. Nálunk ez valami íratlan szabály. Amhol megáll a nyil olyan színű kell legyen a hajad. Ez esetben Mike haja. Ash mondta hogy majd egyszer kipróbálja, de ez addig is tartott. - Hát pajtás, részvétem! - karoltam át a vállát. - Engesztelésül szerzek neked időpontot a fodrászunknál. - csesztettem tovább szerencsétlent. - Rohadj meg Calum! - csapott vállon.
Szeptember 20.
Luke ma jött haza. Kicsit nehéz volt neki a felépülés, és még most is van hogy megijed, csak attól hogy megszólítjuk. Egy fél percet nem tölt el egymagában. De mi mindent megteszünk, hogy elfelejtse a történteket. Ash alig mozdul el mellőle. Elképzelni nem tudjuk min mehetnek keresztül. Na de be is beszéljünk ennyi negativitásró! Michael befestette a haját rózsaszínre. Jelenleg így néz ki:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Igen, végül nem vártunk addig amíg haza megyünk, de nem is bánom. Így még aranyosabban néz ki. - Hé, Calum! - hallatszott Ashton hangja a földszintről. - Igen? - robogtam le a lépcsőn. - Itt tudnál maradni Luke-val még elszaladok Michaellel a sarki boltig? - kérdezte. - Most alszik, de ha felkel, akkor te is tudod hogy megijed, ha nincs mellette senki. - Tudom, és vele maradok, persze. - bólintottam. - Köszönöm. - ölelt át hirtelen. - El sem tudod hinni mennxit segítetek nekünk. - Hisz ez a barátok dolga. - öleltem vissza a hátát simogatva. Miután elváltunk, még bíztatóan rámosolyogtam, majd hagytam hogy menjenek. Addig bevonultam Luke-ék szobájába, a laptopommal, és még szöszi barátunk aludt, addig én repülő jegyeket kerestem Sydneybe.
