A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

12. Egy horpadt ajtó

Ben a hét további részében mintha felszívódott volna. Rovena nem látta őt az iskolában, se a Sárkánybarlangban, még a főnökénél is rákérdezett, akitől csak annyit tudott meg, hogy Ben elvileg beteget jelentett. Ezen talán nem is kellett volna annyira meglepődnie, hiszen Rovena sem volt a legjobb passzban, Ben biztos elkapta Ricktől, ahogy ő is.

Csak hogy Ben még az üzeneteire sem válaszolt, amikkel Rovena minden egyes szünetben bombázta.

Végül csütörtök délutánra elege lett abból, hogy nem tud semmit, és magában fortyogva eltrappolt a Logan-házhoz.

Nem nyitott senki ajtót, de Rovena beengedte saját magát. Elég volt csak hozzáérnie a kilincshez, mire az ajtó kattant egyet és halkan nyikorogva kinyílt.

A házban teljes csend uralkodott. Mr. Logan valószínűleg megint a garázsban tartózkodott, a ház pedig a jelek szerint üres. Rovena nem találkozott senkivel a földszinten, így felsietett a lépcsőn, és már készült is benyitni Ben szobájába, amikor...

– Nincs itthon.

Rovena felkapta a fejét. A szomszédos szobából Carl gördült ki, aki mintha semmit sem változott volna azóta, hogy Rovena legutóbb látta.

– Hogyhogy nincs itthon? – vetette oda a kérdést.

– Hogyhogy keresed? – kérdezett vissza Carl.

– Nem jött suliba és nem válaszol az üzeneteire – mondta Rovena, csak hogy kerülje a választ.

– Mert nincs itthon – ismételte Carl tagoltan, és úgy tett, mint akit nagyon érdekel a kerekesszéke irányítópanele. – Telefont nem vitt magával.

Rovena végigpörgette magában azt, amit Benről tudott. Árva, a haverjánál lakik, ketrecharcos, gamer... ez az, gamer! Szinte mindig a telefonját bámulja, mert utál beszélni a többi emberrel. Akkor mégis miért hagyta volna otthon?

– Ben szinte a telefonján él – mondta. – Akkor hogyhogy nem vitte magával?

Carl egyik válla megrándult, amit lehetett akár vállvonogatásként is értelmezni.

– Passz – felelte. – Lehet vitt, csak lemerült, vagy épp randin van... ki tudja.

Rovena számára lassan nyilvánvalóvá vált, hogy Carl a bolondját járatja vele.

– Hol – van – Ben? – kérdezte, egyenként tagolva a szavakat, kényszerítve magát, hogy ne üvöltsön Carl arcába dühében. A hozzá legközelebb álló ajtó nagy zajjal bevágódott, pedig minden ablak csukva volt.

– Mint mondtam: nem – tudom – felelte Carl hasonló stílusban. Talán meg is ijeszthette volna Rovenát, ha nem egy kerekesszékben ücsörög. – A kölyöknek van egy ilyen rossz szokása, néha eltűnik, ez nem az első eset, hogy...

Carl elharapta a mondat végét, mintha valami olyasmit mondott volna, amit nem kellett volna. Az ép szemét Rovenára szegezte, Rovena érezte az aurájában a bizalmatlanságot.

– Ugye tudsz róla, miért jár el Charlesville-be? – kérdezte halkan a fiú.

Rovena bólintott.

– És azt is tudod, hogy a kölyök...

Újabb bólintás. – Tud... alakot váltani. Ugye?

Most Carl bólintott. – Csinálta már előtted, mi?

Bólintás.

– Oké – sóhajtott fel Carl. – Szóval tudod, hogy a kölyök tud egy-két dolgot, viszont beparáztál, amikor eltűnt pár napra. Tehát nem mondta el neked, hogy néha rájön az ötperc.