A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

49. Sárkányszív

Rovena a háztetőn állt. Körülötte a pentagram öt csúcsában Rick, Carl, Ben, Kory és Jenna, körülöttük meg ott cirkált Max.

Feltámadt a szél, jelezve, hogy az apja közeledik. Rovena megszorította a nyakláncát és némán fohászkodott, hogy ne haljanak meg mind a következő akcióban. Nem volt benne biztos, hogy mindannyiuk teste kibírná – főleg Rick, Carl és Jenna miatt aggódott. Rick ember, lehet túl se élné a rituálét...

Hirtelen hollók egész serege bukkant fel; körbe-körbe cirkáltak a pentagram körül. Rovena gyomra összerándult. Tekintetével Maxet kereste, csak biztosíték gyanánt, hogy igen, ő is itt van, mindenki itt van, nem egyedül kell harcolnia...

Mégis hogy fordulhatott meg egy ilyen butaság a fejében? Igenis egyedül kell legyőznie az apját.

Egy villám szelte át az eget. A szél erősödött, a mennydörgés hangjától Rovenának csengett a füle.

Most, hogy belegondol, fogalma sincs, mit kellene csinálnia. Max valamit kézzel-lábbal magyarázott az energianyelő körökről és mágikus villámhárítókról, de nem nagyon jutott el az agyáig a lényege a dolognak.

Nem is nagyon volt ideje gondolkozni, ugyanis egy villám vágott a közeli fába. Rovena hallotta, ahogy Max üvölt Bennek, hogy ne merészeljen meglógni, különben annyi az egésznek. Rovena lopva Ben felé pillantott; a fiú térdét felhúzva ült a pentagram egyik csúcsán és szokás szerint a körmét rágja.

A fellegek egyre sűrűbben gyülekeztek Rovena feje fölött, egyre több holló kezdett el körözni, Rovena pedig egyre idegesebb és idegesebb lett. Félelem markolt a gyomrába, ha belegondolt, mire készülnek.

Nagy eséllyel lesz majd olyan, aki nem éli túl.

Erőt vett magán és lenyelte a félelmet.

A villámok most már a pentagramon belülre csaptak, mintha tényleg vonzaná az energiát. Rovena érezte a szikrázását a levegőben, égnek álltak tőle a pihék a tarkóján és borzongás futott végig a gerincén.

Nagy, kövér cseppekben kezdett el zuhogni az eső. Egy vörös szempár jelent meg a felhők között. Rovena nyelt egyet, de állta a tekintet, ami egyenesen rá meredt.

– Add nekem a szíved, és együtt uralhatjuk ezt a világot – szólt az apja, de a hang mintha nem a fülében szólt volna, hanem a fejében bent. Rovena ügyet sem vetve a haját tépázó szélviharra és az arcába zúduló esőre felemelte a fejét.

– Gyere le és vedd el – üvöltötte túl a vihart Rovena, mintha ennél természetesebb dolog nem létezne.

Az apja felsóhajtott, legalábbis úgy érződött, mintha sóhajtana.

– Lányom, semmi szükség rá, hogy megmakacsold magad.

– Gyere és vedd el – ismételte meg Rovena és leült a cserepekre. – Én tudok várni.

Újabb sóhaj. – Rendben van. De ne vedd rendszernek, hogy ilyen könnyen engedek, megértetted?

– Köszi, apuci – erőltetett magára Rovena egy vigyort.

Egy alak vált ki a felhők közül: egy gigantikus, vörös szemű szarvas alakja, ami mintha maga is felhőkből és füstből állt volna. A szeme úgy izzott, mint két parázs. Közelebb lépett Rovenához és lehajtotta a fejét, egy pillanattal később pedig már emberi alakban állt Rovena előtt, mint legutóbb. Kinyújtotta a kezét Rovena felé, mintha várna valamire.

– Mondtam, hogy vedd el magad – mondta Rovena határozottan és feltápászkodott. Trigeon szeme mintha erősebben izzott volna.

– Figyelmeztetlek, lányom, ha sokáig idegesítesz...

– Csak annyit kértem, hogy vedd el te – mondta Rovena ártatlan arccal. – Nem hiszem, hogy ez egy olyan nagy kérés egy istenkirálytól.

Trigeon a szemét forgatta. – Jobban teszed, ha nem hozol ki a sodromból.

– Szerintem meg érdemes lenne sietni – felelte Rovena. – Tizenhét év után ne akadjunk már fenn ilyen csekélységeken, csak essünk túl rajta, nem igaz, apuci?

Az isten arcán egy pillanatra meglepettség suhant át, de éppen csak egy pillanatra. Aztán megragadta Rovenát a pulóvere nyakánál és közelebb rántotta magához. Rovena felnézett az apjára.

Nem sok kellett hozzá, hogy arcon köpje a férfit, de erőt vett magán. Sose érzett még ilyen tömény undort és gyűlöletet senki iránt. Felfordult tőle a gyomra.

Az apja nemes egyszerűséggel átnyúlt a mellkasán. Nem úgy, ahogy Bennél tette, hogy átdöfte a mellkasát, hanem csak átnyúlt rajta, ahogy a szellemek szoktak keresztülsuhanni a falakon. Rovena érezte, hogy megmarkol valamit odabent.

Trigeon kihúzta a kezét Rovena mellkasából, markában egy szívvel.

Egy feketére rohadt sárkányszívvel.