A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

13. Ben története

Rovena végül otthagyta Ricket az ajtóval vesződni, és csalódottan elindult a külváros felé. Egy kavicsot rugdosott maga előtt, fel sem pillantott, csak trappolt előre, mint egy gép, egyenesen a város széle felé, ahol a Navarro-rezidencia állt. Előtte csikorogva kinyílt az alacsony kovácsoltvas kapu, pedig még két méterre sem állt tőle.

A Navarro-ház hátsó kertje az erdőre nézett, a kerítésen pedig egy rozsdás kapu is nyílt, mögötte egy szűk, kanyargós ösvénnyel. Rovena felszerelkezett egy kabáttal, zseblámpával és a telefonjával, illetve bedobott a hátizsákjába egy paprikaspray-t és egy sokkolót is, csak a biztonság kedvéért. Kiment a kertbe, ki a kapun, követve az ösvényt, reménykedve, hogy az erdőben is lesz annyi térerő, hogy visszataláljon majd a házhoz. Csak hogy biztosra menjen, felszerelkezett pár tekercs WC-papírral, hogy azzal jelölje meg az útját. Ha Rick nem segít megkeresni Bent, akkor majd elindul egyedül. Ahogy Rick mondta: mi baja eshet, ha tud varázsolni? Mindenesetre az övére akasztotta a sokkolót és egy rugós zsebkést.

Az erdő csendes volt, már amennyire egy erdőt csendesnek lehet nevezni. Nedves föld illata töltötte be a levegőt, madárcsiripelés és ágak zizegése hallatszott. Rovena egész békésnek találta volna, ha nem azért jött volna, hogy megkeressen egy eltűnt személyt.

Nem tudta, mekkora távot tett meg. A fák egyre sűrűbben álltak, az eget pedig egyre nehezebb volt meglátni. Az ösvény hamarosan eltűnt, így Rovena elővette az első tekercs papírt a táskájából, leszakított belőle egy keveset és egy lelógó ágra kötözte. Ezt a műveletet harminc-negyvenméterenként megismételte, ahogy egyre beljebb és beljebb haladt az erdőben.

Hamarosan besötétedett, egyre hidegebbé vált az idő. Valahol a messzeségben mennydörgés hallatszott; Rovena csak reménykedni mert, hogy nem éri utol az eső. Fázósan húzta össze magán a kabátját, és átkozta a buta fejét, hogy nem vett valami vízállóbb cipőt.

Amikor már olyan sötét lett, hogy az orráig se látott, előhalászta a zseblámpáját, viszont csak ekkor jött rá, hogy elemeket nem hozott. Innentől a telefonja vakuját használta, közben folyamatosan Ben nevét kiáltozva, amíg a telefonja le nem merült körülbelül másfél óra után. Most már olyan mélyen járt az erdőben, hogy sötétben, lámpa nélkül még megjelölt útvonallal se tudott volna kikeveredni belőle. Félelem szorította össze a torkát; eszébe jutottak Rick szavai az erdőről, és arról, ami benne rejtőzik. Így mindjárt nem tűnt olyan jó ötletnek egyedül kóborolni benne sötétedés után zseblámpa nélkül.

Már késő lett volna visszafordulni. Rovena nyelt egyet és folytatta útját a fák között, nem törődve a ruhájába kapó ágakkal, közben folyamatosan Bent szólongatta, hátha választ kap rá. Tudta, hogy ezzel nagy eséllyel a nyakára hoz mindent, ami a rossz nyelvek szerint az erdőben él, de nem törődött vele; ahogy Rick mondta, aki képes kitörni egy vasajtót a helyéről anélkül hogy hozzáérne, annak lehet nincs is annyi félnivalója a sötétben. Ennek ellenére mégis félt egy kicsit. Na jó, eléggé félt.

Nem tudta, mennyit gyalogolt a sötétségben. Néha felrebbent egy madár a közelben vagy bagoly huhogott a rügyező lombok között, párszor még valami állatot is hallani vélt csörtetni a közelében, de egyik se tűnt olyan nagynak, hogy komolyan kezdjen rettegni. Biztos csak egy róka vagy kóbor macska – nyugtatta magát. Amikor viszont farkasüvöltés harsant tőle nem is olyan messze, már tényleg elkezdett félni. Tudtával sose találkozott még farkassal, és köszönte szépen, nem is akarta megtapasztalni, milyen összefutni egy erdő közepén egy egész falkányival.

Hamarosan egy tisztásra bukkant a fák között. Egész kedves helynek tűnt első pillantásra, ahogy a holdfény elöntötte a teret, ám a szag, ami itt terjengett, egyáltalán nem volt olyan bizalomgerjesztő, mint a hely maga: a tisztást szinte elviselhetetlen dögszag lengte be. Nem sokon múlt, hogy Rovena viszontlássa az ebédjét, így inkább az arca elé húzta a pulóvere nyakát, hátha úgy elviselhetőbbé válik a penetráns bűz.