A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

32. A kanóc már ég

– Hogy nézek ki? – kérdezte Kory óvatosan, miközben kilépett a fürdőszobából – a lakás egyetlen olyan helyiségéből, ahol Rick vigyázó szeme nélkül átöltözhetett.

Rick közben sűrű káromkodások közepette próbálta megkötni a nyakkendőjét, szóval elsőre nem is hallotta a lány kérdését.

– Rick... elrontottam valamit, hogy nem nézel rám?

Rick erre már felkapta a fejét, és lelkiekben felkészült rá, hogy Kory fordítva vette fel a ruháját, vagy egyéb furcsaságot művelt (ugyanis hajlamos volt rá). Aztán meglátta a lányt, és a vérnyomása pillanatokon belül az egekbe szökött.

Az, hogy Kory meseszép volt, igen távol állt a valóságtól. A hófehér, testhezálló ruhája kiemelte a sötét bőrét, borszínű, általában ezer irányba álló haja most elegáns kontyba tekeredett a tarkóján és apró gyöngyökkel volt teleszórva, akárcsak a ruha, aminek a szoknyarésze ki volt vágva, egy jó darabot látni engedve Kory igencsak formás, fehér magassarkúba bújtatott lábából.

– Valami gond van? Olyan furcsa az arcod...

– Nem... semmi gond – nyögte ki Rick. – Csak... gyönyörű vagy.

– Ugye? – dugta ki a fejét Sarah a fürdőszobából. Őt Mary követte. – Annyira vonakodott a ruha miatt, de piszkosul megérte.

– Olyan furcsán érzem magam benne – mondta Kory zavartan. – Olyan... más, mint amihez szoktam.

– Olyan vagy, mint egy menyasszony! – kiáltott fel Mary, és megölelte Koryt. – Te meg mint egy vőlegény! – nézett Rickre, akinek az arcát mintha valaki meggyújtotta volna.

– Nem... mi nem... – hebegte, mire Sarah és Kory nevetett.

– Ez a mániája, mióta együtt vagytok – mondta Sarah bujkáló mosollyal.

– Arra kicsit várnod kell, tökmag – borzolta össze Rick Mary haját. Kory és Sarah felvonta a szemöldökét a megjegyzés hallatán, de nem szóltak egy szót sem.

– Na várjatok, van még valami – szólalt meg Sarah a hirtelen beálló csöndben. Odaugrott a kézitáskájához, és kivett belőle egy dobozkát. Rick jól ismerte azt a dobozt.

Az anyja ékszerdoboza. Nem volt sok ékszere, hiszen ritkán járt bárhova is a cirkuszon kívül. Rick maga se tudta, miért lepődött meg azon, hogy Sarah eltette a gyöngyházberakásos dobozt. A nő felcsapta a tetejét és kihalászott belőle egy smaragd nyakéket egy pár hozzá illő fülbevalóval.

– Anya mindig nekem akarta adni – mondta, és odanyújtotta Korynak. – De neked szerintem ez jobban állna. Sose néztem ki jól zöldben.

Kory szeme egészen kikerekedett, amikor meglátta az ékszereket és remegő kézzel fogta őket a kezébe.

– Ez gyönyörű – suttogta, és úgy tűnt, teljesen elbűvölte őt a kövek csillogása. – Odahaza nincsenek ilyenek.

– Akkor gyorsan vedd fel – mondta Sarah, és felrakta Kory nyakába a láncot, aki kicsit mintha csalódottnak tűnt volna, hogy nem nézheti tovább. – Te meg gyere ide, Rick, mert a végén még megfojtod magad a nyakkendővel – szólt rá Rickre, amikor a fiú megpróbált elmenekülni Sarah fürge ujjai elől. Rekordidő alatt megkötötte Rick csokornyakkendőjét, mintha mással sem foglalkozott volna életében, mint szerencsétlen kamaszfiúk nyakkendőjének csomózásával.

Ekkor csörrent meg Rick telefonja. Rick ránézett a kijelzőre és elkáromkodta magát.

– Mit akarsz? – vakkantotta, amikor felvette a telefont.

– Hogy kösd fel a gatyád, kölyök, mert mindannyian nyakig vagyunk a szarban – recsegte Wilson a vonal másik felén. – Nemrég sikerült bemérni a célpont apját a megyében. Kevesebb időnk van, mint hittük. A lányt minél előbb el kell onnan vinni, mielőtt még az apja megtalálja, és úgy elrejteni, hogy még ő se tudja, merre van.

– Mégis miért?

– Amíg ő nem tudja, merre van, az apja sem. Úgy fest, az anyja bűvölt ott valamit, hogy Trigeon ne találja meg őt, de a varázslat a születésnapján megszűnik, az pedig három nap múlva fog bekövetkezni. Addig el kell vinned onnan, olyan messzire, amennyire csak lehetséges. Az apjának kell egy lélek, ami összekapcsolja őt mindkét világgal, de nem ölhetjük meg, mert akkor kitörölhetjük a seggünket a Brarinnal kötött békeszerződéssel. Szóval nagyon gyorsan vidd el onnan, nyerj egy kis időt, amíg tárgyalok azokkal a csuhás nőszemélyekkel, aztán ők elintézik ezt maguk közt. Remélhetőleg megölik ők maguk.

Rick nyelt egyet, a szájüregét sivatagnak érezte.

– Igenis, parancsnok – felelte, és már reflexből összecsapta a sarkát és kihúzta magát, pedig Wilson nem láthatta.

Rovena tizenegyedikén betölti a tizenhetet, addig pedig mindenképp el kell vinnie innen.

Vagyis inkább elrabolnia.

Hiába, első a parancs. Nem számít, mennyire kötődik Rovenához. Ezen a ponton már nem.