A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

39. Bonyolult

Szeptember 9.

OHIO

Éjszakára elérték Ohio határát – igaz, Rovenának fogalma sem volt róla, hol járnak igazából, főleg, hogy sötétben már nem sokat látott az őt körülvevő tájból. Fél füllel hallgatta, ahogy Rick, Kory és Jenna beszélgetnek előtte. Maxet mellette már rég elnyomta az álom, jelenleg is csendben szuszogott, a fejét Rovena vállára hajtva.

Egy idő után Kory és Rick már inkább egymással volt elfoglalva, így Jenna hátrafordult Rovenához – Ben elöl mélyen aludt, Carlhoz pedig nem nagyon lehetett beszélni, ha vezetett.

– Szóval az apád valami isten, mi? – kérdezte, és lufit fújt a rágógumijából. Úgy tűnt, Jenna nem bírja ki úgy, hogy valami ne legyen a szájában: ha nem cigarettázott, akkor rágózott, nyalókát evett vagy Carl szájára tapadt – ilyenkor jobb volt nem feléjük nézni. Rovena elnyomta magában azt a rosszmájú gondolatot, hogy bizonyára azért, mert prostituált.

– Aha – felelte. – Úgy tűnik. Én azt hittem, tűzoltó.

Jenna bólintott. – Az azért egy kicsit nagy váltás.

– Az.

Jenna ismét fújt egy rágólufit és hangos csattanással szétharapta. – Az enyém katona volt.

– Volt?

– Két éve meghalt.

– Részvét.

Jenna legyintett. – Amúgy sem láttam túl gyakran. Anyám beleőrült a gyászba, apa öröksége meg nem volt elég arra, hogy fedezzük a szanatórium díját, még úgy sem, hogy a bátyám tizenhat órát dolgozik minden nap. Szóval... ja, gondolhatod, hogy magától senki sem áll kurvának.

Rovena igazából kíváncsi lett volna, hogy mégis milyen lehet Jenna munkája prostiként, de nem kérdezett rá, gondolván, hogy Jenna amúgy sem szívesen beszélne arról, mivel is tölti az estéit, szóval csendben maradt egészen addig, amíg Jenna el nem kezdett kérdezősködni.

– Anyukáddal meg mi van?

– Bonyolult.

Jenna felkönyökölt a háttámlára, és kíváncsi tekintettel nézett rá – Rovena csak most vette észre, hogy a szeme inkább lila, mint kék. – Hallgatlak.

Rovena amúgy sem akart aludni, szóval szépen sorban beszámolt mindenről, amit eddig megtudott az anyjáról, aki nem is volt az anyja, a halottnak hitt ember apjáról és a szülőanyjáról, akinek csak a nevét tudta Rick jóvoltából. Jenna csak bólogatott, de nem szólt egy szót sem, csak a legvégén:

– Hát, kislány, neked is kacifántos élettörténeted van – állapította meg, Majd rávigyorgott Rovenára. – Ahogy gondolom mindenkinek innen. Ja, amúgy a szőke kölyök... Ben, ugye? Mi történt az arcával?

Rovena megvonta a vállát. – Sose kérdeztem.

– De ti jártok, nem?

Rovena megeresztett egy zavart nevetésfélét. – Mi? Mi nem... soha...

Jenna úgy nézett rá, mint aki egyáltalán nem hiszi el. – Csak ti nem látjátok a nyilvánvalót, mi? Látom ám, amit látok... Mint valami nyálas romantikus filmben, komolyan.

– Nem lesz köztünk semmi – jelentette ki Rovena.

– Miért, csak nem vámpír? Amilyen fogai vannak, még ki is nézem belőle.

– Nem... csak sárkány.

Jenna felvonta az egyik szemöldökét. – Sárkány – visszhangozta, mintha nem hinné el. – Az a cuki kis fahéjas tekercs, aki ott alszik az első ülésen? Te röhögtetsz?

– Te vagy az első, aki cukinak nevezi.

– Mert... tudod, olyan, mint azok a törölközőkutyák, amikre túl nagy a bőrük – vonta meg a vállát Jenna nevetve. – Olyan rondák, hogy már aranyosak. De ne hülyíts, komolyan sárkány?

Rovena bólintott.

– És azért nem jársz vele, mert sárkány.

– Ez bonyolult.

– Na ide figyelj, kislány – sóhajtott Jenna. – Az bonyolult, amiről azt hiszed, hogy az. Túlgondolod az egészet. Szereted vagy sem?

– Mint barátot...

– Igen vagy nem? Ne bonyolíts – parancsolt rá a lány. – Szóval: szereted? Szerelmes vagy belé? Gondold át!

Rovena néhány másodpercig maga elé meredt.

Aztán csigalassan megrázta a fejét. Nem, nem lehet szerelmes. Biztosan nem. Beképzelte magának az egészet, még hogy ő és Ben... még a gondolat is abszurd, hogyan fordulhatott meg ilyesmi a fejében?

– Na ugye! – szólt Jenna önelégülten. – Akkor hol a probléma? Ha nem szereted, nincs semmi dolgod vele.

Rovena bólintott. Jennának igaza lehet, talán túlbonyolított mindent és a saját agya szórakozott vele mindvégig.

Csak azok az átkozott érintések ne lennének.