A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

15. Egy fojtogató emlék

– Gond van?

Rovena megrázta a fejét és tovább turkált a turmixos poharában. Rick átnyúlt az asztal fölött és megbökte a tollával a lány homlokát.

– Hé... Vena, mi a baj? Odavagy a turmixért.

– Csak nem kívánom – vonta meg a vállát Rovena, de azért beleivott a turmixába, hogy Rick elégedett legyen.

– Ezt ne merd a kölyöknek említeni – jegyezte meg Rick. – Na ki vele, mi a gond? A kiszemelted mással jár? Összevesztél Navarróval?

– De hülye vagy – horkantott fel Rovena. – Hagyjál.

– Csak ha mosolyogsz.

Rovena megeresztett egy cseppet sem őszinte, vicsorgást idéző mosolyt. Rick válaszul elhúzta a száját.

– Hagyjuk, inkább mondd el, mi bajod van.

Rovena felsóhajtott, és hátradőlt a széken.

– Azt hiszem, anya valamit nem mondott el – mondta, kitartóan bámulva az asztallapot. – Talán nem is az igazi anyám volt.

– Ne mondj ilyet – mondta Rick. – Már hogy ne lett volna az? Honnét veszed ezt a baromságot?

Rovena beszámolt neki Monica kiakadásáról, Benről, Max gyorstalpalójáról a sárkányok kapcsán, és a következtetéseiről, miszerint lehet nem az, mint aminek hitte magát eddig. Rick szemrebbenés nélkül hallgatta végig, hiszen – habár ember volt – pontosan tudta, milyen lények élnek Collinswoodban, és nem kerülték el a figyelmét az utcán mászkáló Teremtmények. Rovenát meg is lepte, hogy a fiút sose lepték meg a képtelenségei.

– Szóval mivel nem félek Bentől, ezért lehet hogy én nem is vagyok világos árny...

– Mert nem is vagy – vágott közbe Rick. – Boszorkány vagy, ezt már tisztáztuk.

– Jó, akkor félig világos árny. Világos boszorkány vagy tudom is én. De láttam, hogy megijedt Monica, amikor meglátta Bent a konyhában. És Max is félt tőle... én meg nem látok benne semmi rémisztőt.

Rick elmélyülten simogatta a néhány napos borostáját, már amennyi volt neki.

– Ez hülyeség – jelentette ki. – Nem a származásod fogja meghatározni, hogy mitől félsz. Egyáltalán kinek jutott ilyen eszébe?

– Ez nem ilyen egyszerű – motyogta Rovena. – Ben sárkány. Félnem kéne tőle... talán anya is arra tanított mindig. Vagy akárki is volt ő.

– Na jó, ezt most hagyd abba – sóhajtott Rick, és feltolta a homlokára a napszemüvegét (hogy miért volt szüksége napszemüvegre egy olyan napsütésmentes városban, mint Collinswood, rejtély), hogy megmasszírozza az orrnyergét. – Ez nem jelent semmit. És igen, a kölyök kicsit riasztó, én sem vagyok oda érte. De ettől még nem kell félned tőle.

– De ha sárkány...

– Ha engem kérdezel, én még nem láttam őt tüzet okádni – vigyorodott el a fiú. – Még csak az hiányzik, hogy olyat is tudjon.

Ebben a pillanatban bukkant fel Ben, hogy elvigye Rovena poharát.

– Nem ízlett? – kérdezte, amikor meglátta, hogy a pohár csak félig ürült ki.

Rovena a fejét rázta. – Minden oké, jó volt. Csak ma nem.

Ben egy, a szokatlannál jóval hűvösebb pillantást lövellt Rovena felé, ami Ricknek sem kerülte el a figyelmét. Az utóbbi pár napban Ben mintha sokkal kimértebben viselkedett volna Rovenával, a lány meg hasonlóan viszonozta. Természetesen tudott a sárkányos incidensről, és némiképp aggasztotta is a dolog.