A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

40. Visszaszámlálás huszonnyolctól

Szeptember 10.

VIRGINIA

Ben kissé megnyugodott, amikor az államhatáron meglátta az ÜDVÖZÖLJÜK VIRGINIÁBAN! táblát – ez azt jelentette, hogy a következő állam lesz az utolsó.

Az utóbbi napokban szinte semmit sem aludt, szükség volt valakire, aki navigál – a biztonság kedvéért senkinek sem árulta el, merre mennek. Általában Rick vezetett vagy Carl, váltásban csinálták, hogy a másiknak legyen ideje aludni, viszont mivel igazán egyikük sem tudta, merre mennek, Ben mutatta az útvonalat, így egyedül akkor volt lehetősége néhány óra alvásra, amikor az autópályán haladtak.

– Nyúzottnak tűnsz – állapította meg Rick, mikor átvette a kormányt Carltól.

– Jól vagyok – felelte Ben. – Csak félek.

Rick nem felelt, csak az útra szegezte a tekintetét. Hosszú percek teltek el így, Ben megpróbált helyette arra figyelni, hogy hátul miről folyik a beszélgetés; muszáj volt valamire figyelnie, ha nem akart elaludni.

Ahogy teltek a napok, az engedelmesség kényszere egyre gyengébb és gyengébb lett, ahogy Ben folyamatosan ellenállt neki és ráharapott a nyelvére, mindahányszor fel akarta vetni, hogy forduljanak vissza vagy álljanak meg.

Már átszelték Észak-Amerika háromnegyedét, mégis Virginia volt az első állam, ahol elkapta őket az eső. Ben kábán bámult ki az ablakon a szürkeségbe, miközben a recsegő autórádióból szólt az It's Raining Men, aminek a szövegét Max és Jenna teljes hangerőn üvöltötte, ezzel mindenkit megakadályozva az alvásban, aki még képes lett volna rá.

It's raining men, hallelujah...

Igazából még örült is, hogy a két lány visítozása nem engedi, hogy elaludjon. Jó, ha négy-öt órát sikerült összehoznia a napokban, és ha lett is volna ideje alvásra, az aggodalom folyamatosan ébren tartotta.

Talán még életében nem félt ennyire, mint most, még az átalakulásai előtt sem, amikor már napokkal korábban jeges rémület áradt szét a gyomrában, ha a közelgő rohamra gondolt. Ez a félelem más volt, beette magát az agya hátsó zugába, ott lüktetett az ereiben és beszőtte a szívét...

– Szerintem aludnod kéne – szólt hirtelen Rick. Ben összerezzent a fiú hangjára. Olyan szinten elmerült a saját gondolataiban, hogy először azt se tudta, hol van.

– Közöd? – kérdezte, és visszatért az ablakon túli táj bámulásához.

Szinte látta maga előtt, ahogy Rick összevonja a szemöldökét a napszemüvege fölött.

– Kölyök, tudom, hogy nem kedvelsz, de nem akarok én rosszat neked. Még akkor se, ha néha legszívesebben agyonlőnélek.

Ben felvonta a szemöldökét. – Akkor miért lőnél agyon?

Rick vállat vont. – Korábban olyanokat öltem, mint te. A magadfajták meg túl sok barátomat nyírták már ki túl korán.

Ben mondani akart valamit, talán részvétet nyilvánítani, de mégsem tette.

– Itt kanyarodj le – mondta helyette, és az autópálya soron következő kijáratára mutatott.

Tíz éve nem járt otthon, de most végre hazatér.

Vissza a Brington-kúriába. Nem csak Rovena miatt, de a ház közelgő viszontlátásától is ideges lett, és mivel ideges lett, megint rágni kezdte a körmét. Az ujjbegyébe hasító enyhe, szúró fájdalom és a vér fémes íze emlékeztette arra, hogy lassan le kéne szoknia erről, mielőtt még nem marad körme, de a fájdalom és a vér íze megnyugtatta és ébren tartotta. Igaz, a vértől beindultak a ragadozó ösztönei is, a látása, a hallása és a szaglása hirtelen kiélesedett, új ingerek ezrei robbantak az agyába, a szemfogai megnőttek, és szénfekete pikkelyek sora borította be a kézfejét.

Hirtelen rátört az érzés, hogy elszívjon egy füves cigit, de lenyelte a késztetést, hogy rágyújtson a kocsiban. A gyomrát és a tüdejét elöntő forróság miatt félt kinyitni a száját, nehogy lángok törjenek elő belőle, a lapockái között érzett tompa fájdalom alapján a szárnya is ki akart törni a helyéről.

Az egyik tűhegyes fogával rászorított az utolsó ujjpercére. A hirtelen szúrás észhez térítette, megszűnt a forróság és a hátába hasító fájdalom. A foga alatt érezte az elroppanó csontot, de ez már nem fájt – néhány másodperc és úgyis beforr. Kiszívta a vért a sebből.

Tíz ujj, huszonnyolc ujjperc. Minden átalakulás előtt minden ujját eltörte legalább három helyen – ezért is volt görbe mindegyik ujja. Az idegei meg amúgy sem sérültek meg sose, mert nem tudtak.

Bár lehet jól jönne egy új idegrendszer, ha már a régi lassan összeroppanni készül.

Nem, nem akar most átváltozni, akar még legalább egy nyugodt hetet...

Az eltört ujjakkal elkezdődött a visszaszámlálás:maximum negyvennyolc órája maradt az átváltozásig, nem több.