A visszatérés

Az álom

Rey valami szokatlant álmodott aznap éjszaka. Felkelt az ágyából és elindult Ben kabinja felé. Kopogott kettőt az ajtón, de nem érkezett válasz.
-Ben! Én vagyok az.
Majd az ajtó kinyílt és a félig alvó fiú beengedte a felzaklatott lányt.
-Mi a baj? Már megint rosszat álmodtál?-Érdeklődött aggódóan.
-Nem volt rossz. Inkább érdekes.-Kezdett bele.-Azt álmodtam hogy otthon voltam. Mármint a Jakkun. És mintha egy hivogatott volna valami. Elkezdtem futni utána és a semmi közepén ott volt egy hatalmas üreg. Belemásztam az üregbe és ott volt a fénykardom. Mármint a saját fénykardom. Szerintem ez egy látomás volt és tényleg ott van.-Magyarázta Rey.-Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem hogy vár még ott valami a Jakkun. Még ha nem is egy fénykard akkor is. Ott van valami, ami az enyém és rám vár.
-Figyelj, ha szeretnél róla megbizonyosodni akkor menj el. Jobb ha nem rágódsz ezen és minél hamarabb kiderítenéd.
-Igen az lenne a legjobb, ha holnap reggel elindulnék.
-Elindulnánk.-Vágott közbe Ben.-Biztos nem hagyom hogy egyedül menj oda. Veled tartok én is.
-Köszönöm. Tényleg. Szeretnék holnap túlesni ezen az egészen.-Hálálkodott Rey.
Igazából reménykedett benne hogy nem kell oda egyedül visszamennie, ezért örült hogy Ben felajánlotta segítségét. Ben egy nagy puszit nyomott az arcára majd lefeküdt az ágyra. -Feküdj ide mellém. Kérlek.-Kérlelte Ben.
A lány megvonta a vállát majd lefeküdt a kis ágyra, ami elég szűkösnek bizonyult. A fiú átölelte a lányt.
-Úgy örülök hogy itt vagy.-Vallotta be Ben. -Én is. Nagyon nagyon. Annyira sokat jelent számomra hogy van valaki aki mindenkinél jobban ismer és megért engem.-Suttogta Rey. Ben magafelé fordította a lány arcát majd megcsókolta.
-Jóéjt.
-Jóéjt.
Majd mindkettőjüket elnyomta az álom egymás karjaikban.