A visszatérés

Emlékek

-Bejöhetek?-Kérdezte kizökkentve Reyt gondolataiból Zorii.
Rey bólintott.
-Mi ez az egész? Te és Ben? Mióta? Már akkor is amikor az első rend vezetője volt?-Kíváncsiskodott Zorii.
-Egyszer az erő segítségével megérintettük egymás kezét. Azóta érzek valamit iránta. De amikor eljött értem az Exegolra és segített nekem legyőzni Palpatinet akkor mégjobban megerősödtek bennem az érzelmeim. Aztán amikor visszahozott a halálból megcsókoltam. Annyira váratlan volt az egész, de mindennél jobban akartam. Annyira jó volt végre mosolyogni látni.-Mesélte boldogan Rey. -Wow. Ez azért elég romantikus. Sőt szinte már nyálas.-Nevetett fel Zorii.
-És ti mióta Poeval? Mivel ti már régebb óta ismeritek egymást gondolom volt már közöttetek valami.
-Nem, dehogy. Csak jó barátok voltunk, akik próbálták egymás elől elrejteni az érzéseiket. Amikor Poe csatlakozott az ellenálláshoz eléggé összezuhantam. Sokáig reménykedtem benne hogy visszajön, de nem jött. Aztán amikor a segítségemet kértétek nagyon megörültem hogy újra látom. És akkor újra előtörtek belőlem a régi érzések. És tegnap tisztáztuk egymás között a dolgokat és most együtt vagyunk.-Mesélte Zorii.
Rey örült hogy talált magának egy olyan barátot, akinek bármit elmondhat és megbízhatnak egymásban. Még ha a kapcsolatuk nem is indult zökkenő mentesen.

-Na Ben már égen-földön kerestelek. Gyere, mutatni akarok valamit.-Mosolyodott el kedvesen Lando. Majd kézenfogta a fiút és elindultak az Ezeréves Sólyom irányába, ahol már Chewie várta őket. Benből előtörtek a régi emlékek és hogy régen ő is pilóta szeretett volna lenni akárcsak az apja. De a sors közbeszólt, amikor Leia észrevette hogy fia erőérzékeny és elküldte a nagybátyjához. Amikor Ben belépett olyan érzése volt, mintha az apja vele lenne. Érezte a jelenlétét. Leült az egyik székbe majd Lando melléült.
-Na indulhatunk?-Kérdezte nevetve az öreg. -Arghhh.-Szólalt meg Chewie.
Majd azzal a lendülettel az Ezeréves Sólyom újra útnak eredt.