A visszatérés

A trónon

Rey elaludt Ben karjai között és álmodni kezdett. Álmában szinte ugyanaz történt, mint amiket sokszor látott már ebben az évben. A trónon ül, kezében a piros fénykardja és talpig feketébe van öltözve. De ez az álom most valahogy más volt. Mellette Palpatine császár állt és egyszer csak lépteket hallottak. Ben jelent meg előtte.
- Rey. Kérlek ne válaszd ezt az utat. Gyere vissza. Hagyd hogy segítsek. Együtt mindent meg tudunk oldani. Kérlek.
- Végre meglátogatott minket a híres Ben Solo. Hát nem mesés drága unokám? Már úgyis rég le szerretünk volna vele számolni. Itt a nagy lehetőség. Rajta! Csináld.- bíztatta Palpatine. Ekkor a templomban lévő sithek hangos kántálásba kezdtek, hogy ezzel bíztathassák Reyt.
- Végre leszámolhatunk az utolsó Skywalkerrel és az utolsó jedivel. Ez a család így is már annyiszor kívánta vesztünket, hát vesszen feledésbe a Skywalker név.
Azzal a lendülettel Rey felállt a trónból és Ben felé indult. A sithek újra hangos kántálásba kezdtek. Ben nem mozdult. Reménykedett abban, hogy Reyben még ott a jó.
- Rey, kérlek. Hagyd hogy segísek. Te vagy az utolsó reményünk a végső rend ellen.- próbálta győzködni Ben. Majd Rey a fénykardjáért nyúlt és azzal a lendülettel hason szúrta Bent. A fiú a földre huppant és a sithek ujjongtak. Rey visszaült trónjára és Palpatine ismét belekezdett:
- Látod drága unokám, így jár az, aki nekünk keresztbe tesz.

- NEEEEEEE!- sikoltott fel álmából Rey.
- Mi történt?- kérdezte aggódva Ben. A lány felült és sírva mesélni kezdett.
- Azt álmodtam hogy az Exegolon vagyunk és én lettem a császárnő. Te a segítségemre siettél én pedig megöltelek.- magyarázta zokogva.- Már sokszor láttam azt, hogy mi ketten ülünk együtt a trónon, de azt még sosem hogy megöltelek. Ez volt életem legrosszabb álma. Ben megfogta a lány kezét és erősen megszorította.
- Az álmok nem következnek be mindig. Én is láttam nagyon sokszor hogy mi ketten vagyunk a végső rend uralkodói, de ez nem következett be. Már nincs végső rend. Csak mi vagyunk és győztünk. Lehet hogy egy kicsit pihenned kéne. Elég fárasztó volt az elmúlt időszak és nagyon sok minden történt.- magyarázta Ben.
- Lehet igazad van. Mi lenne, ha te elmennél a kristályodért én itt maradnék addig Bb8-el és utána elmennénk valahova, ahol még sosem jártunk és tele van zölddel. Szeretem a zöldet és a természetet.- ajánlotta fel Rey.
- Benne vagyok. Még most elindulok. Jobb lesz túlesni ezen.

- Nemsokára visszajövök érted. Igérem. Csak egy nap az egész.- búcsúzkodott Ben. A lány megölelte majd megcsókolta.
- Igérd meg hogy vigyázni fogsz magadra.
- Megigérem.
- Ben.... én... szeretlek.
- Tudom. Én is szeretlek Rey. Mindennél jobban.- majd Ben azzal a lendülettel elindult a Sólyom felé hogy még ma odaérjen a Hurikane nevű bolygóra.