A visszatérés

Új úticél

- Menjünk el valahova. Ahol minden zöld és nem kísért minket a múlt. Szeretnék veled lenni valahol, ahol igazán önmagunk lehetünk.- folytatta Rey.
- Van egy ötletem. Még sosem jártam ott, de már sokat hallottam róla.
- És melyik az? Annyira kíváncsi vagyok.
Ben közelebb hajolt Reyhez és a lány fülébe suttogta:
- Majd holnap elárulom.- mondta mosolyogva.
- Ahjj jó. Nagyon fáradt vagyok. Inkább lefekszek aludni. Jössz te is?
- Menj nyugodtan. Mindjárt én is megyek. Jó éjszakát.- Ben magához húzta Reyt és megcsókolta.
- Mostmár vegyél fel valamit, mert megfázol. Jóéjt. Szeretlek Ben. Eszméletlenül szeretlek.
- Én is téged Rey. Én is szeretlek.- válaszolt egy kicsit elérzékenyülve Ben. Nagyon rég érezte utoljára azt, hogy van olyan ember az életében, aki elfogadja és minden hibájával együtt szereti. Amikor Rey felhozta az ötletet hogy elmenjenek egy másik bolygóra, egyből a Naboora gondolt. A nagymamája, Padmé egykor Naboo királynője és szenátora volt. Mindig is szerette volna meglátogatni a sírját és most úgy érezte eljött az alkalom. Ben mindig is úgy képzelte el Padmét, mint édesanyját, csak sokkal szomorúbbnak és törékenyebbnek. Szerette volna egy kicsit közelebb érezni magát a saját családjához, a Skywalkerekhez. Hosszú évekig megtagadta őket, kivéve Vadert és most úgy érezte szeretné jobban megismerni a családját és a Skywalkerek történetét.
Ben visszaindult a kunyhóba, ahol Rey már békésen aludt. A fiú befeküdt mellé és szorosan átölelte.
- Szeretlek, Rey.- suttogta Ben és egy puszit nyomott a békésen alvó lány homlokára.