A visszatérés

A lila kristály

Ben korán reggel felkelt és összepakolta táborhelyét. Majd hangos éneklést hallott. Elindult a hang irányába majd egy kis faluban találta magát. Egy törzs énekelt valamit körbe, amit nem látott nagyon. Ben megbújt egy szikla mögött és onnan figyelte őket. Amikor vége lett az emberek befejezték az éneklést elmondtak valamit a saját nyelvükön. Egy fiú kiszállt a körből és akkor meglátta Thaliát. Ben felállt a szikla mögül és a odament a törzshöz.
- Hát eljöttél! Nagyon reménykedtem benne hogy eljössz. Emberek. Ő volt az aki megmentett engem. Egy igazi jedi.- mesélte Thalia. Egy férfi megragadta Bent a vállánál és beültette őt is a kör közepébe. Mindenki odament hozzá és mondtak neki valamit, amit nem értett, mivel nem beszélte ezt a nyelvet.
- Nyugi. Csak áldásokat mondanak neked. Ezzel szeretnék meghálálni hogy segítettél nekem.- magyarázta Thalia. Majd a jókívánságok abba maradtak és mindenki visszaindult oda, ahonnan jött.
- El felejtettem megkérdezni hogy hogy hívnak. Szóval mi a neved idegen?
- Ben. Ben Solo.
- Rendben Ben Solo. Gyere bemutatlak az apámnak. Ő a törzsünk vezetője. Nagyapám egykor találkozott egy jedivel, vagyis Mace Winduval. Mindig is szeretett volna egyet megismerni. Nagyon örülnék, ha meglátogatnád őt.
- Nagyon szívesen.
- Akkor gyere.
Sétáltak egy keveset majd megérkeztek egy kőből épített házhoz.
- Mi itt lakunk. Gyere!
A ház lila volt, akár csak minden a Hurikane-on. A környéken ez volt a legnagyobb ház. Belül szintén a lila volt a domináns szín, a lila szinte összes árnyalatát látni lehetett.
- Apa! Megjöttem. Itt van a jedi is, akiről beszéltem.
Taliah apja nagyon hasonlított lányára. Neki is szintén barna haja volt és sötétebb volt a bőrszíne. Középkorú, magas férfi.
- Üdvözlöm. Jeace vagyok. Örvendek a szerencsének.
- Jónapot. Ben Solo.- kezet fogtak és leültek az egyik kanapéra.
- Megkérdezhetem hogy mi járatban van ezen a bolygón? Ide nem nagyon járnak idegenek.
- Egy lila kristályért jöttem. Szeretném megépíteni a saját fénykardomat, és ahhoz szükségem lesz arra a különleges kristályhoz.
- Ismerős történet. Az egykori Mace Windu is ezért jött ide apám elmondása szerint, akiből késöbb jedi mester vált.
- Pontosan. Windu mester a valaha élt egyik leghatalmasabb jedi.
- Apám nagyon hálás volt neki. Megmentette nővérét a biztos haláltól. Maga pedig megmentette a lányomat. Szinte a történelem megismételte önmagát.- mondta nevetve Jeace.- Szeretnélek valamivel megajándékozni hálám jeléül. Gyere kövess.
Ben felállt a díványról és Thaliával követni kezdték Jeacet. Betértek egy kis helységbe, ahol az öreg az asztalról elvett egy dobozt majd kitessékelte őket a szobából.
- Hálám jeléül szeretném neked odaadni ezt a kristályt. Mára nagyon kevés maradt fent ezekből, és szeretném ha el tudnád készíteni a fénykardodat.
A férfi odanyújtotta Bennek a dobozt. Kinyitotta a dobozt és ott fénylett benne a kis kristály.
- Nagyon szépen köszönöm. Nem tudom elégszer meghálálni.
- Ugyan. Ez csak egy csekély ár a lányom életéért. Most pedig menj utadra. Fejezd be a fénykardodat.
Jeace szorosan megölelgette Bent majd elbúcsúzott tőle.
- Ég veled ifjú. Legyen jó utad.
- Remélem még találkozunk. Ezt szeretném neked adni. Még én készítettem neked tegnap este.- majd Thalia átnyújtott Bennek egy rajzot, amin ők vannak, ahogy Ben megmenti a lányt.
- Ez igazán szép. Nagyon szépen köszönöm.
Ben szorosan megölelgette a lányt, majd visszaindult a táborához hogy megépítse új fénykardját.