Wooyoung szemszöge:
Beléptem az iskolakapun. Láttam, hogy Hongjoong figyel engem. Tuti, hogy megint meg akar verni. Nem mellesleg Mingi is ott volt mellette. De észrevettem, hogy egy harmadik személy is velük van. Elég magas volt, barna tincsei, pedig szemébe lógtak. Próbáltam ignorálni tekintetüket. Elértem szekrényemig és pakolni kezdtem benne.
~Szia!-áll mellém egy srác. Meglepődötten néztem rá.
~Szia?-köszönök bizonytalanul.
~Yeosang vagyok és új vagyok itt. Nincs kedved együtt lógni?-elkerekedtek szemeim.
~Te velem akarsz időt tölteni?-csukom be szekrényem és fordulok Yeosang felé. Ő csak bólogatni kezdett.
~Én nem tenném!-hallom meg Hongjoong hangját. Fájdalmasan sóhajtottam egyet. Oldalra néztem, hogy meglássam legnagyobb ellenségem.
~Miért? Aranyosnak tűnik!-csodálkozik Yeosang.
~De egy buzi!-nevetett fel Hongjoong.
~Először is, az ilyen embereket melegnek hívják és ezzel semmi baj sincs. Másodszor pedig, én is az vagyok.-rántott vállat Yeosang. Tátott szájjal álltam ott. Szóval.. nem csak én vagyok az?
~Jézusom! Hova kerültem?-forgatta szemeit Hongjoong.
~Akkor legyetek együtt engem nem érdekel! Felőlem meg is halhattok!-sétált el onnan Hongjoong, Mingi, pedig követte őt. Viszont a magas srác csak felénk fordult.
~Annyira sajnálom!-nézett ránk szomorúan.
~Már megszoktam.-mosolyodtam el.
~Yunho vagyok!-mutatkozott be.
~Wooyoung!
~Yeosang!
~És te merre laksz?-kérdezte Yeosang, miközben kiléptünk a suliból.
~Arra!-mutatok a megfelelő irányba.
~Király, menjünk együtt!-mosolyodott el és elkezdett rángatni. Meglepően jól kijöttünk. Az öt perces séta alatt legalább háromszor röhögőgörcsöt kaptunk. Hirtelen realizáltam, hogy nemsokára San házához érünk. Megláttam őt, ahogy kilép az ajtón.
~Szia San hyung!-integetek vidáman.
~Szia Wooyoung! Ki a barátod?-nézett Yeosangra.
~Yeosang vagyok!-hajolt meg a mellettem álló illedelmesen.
~Örülök Yeosang! Én San vagyok.-mosolyodott el, így aranyos gödröcskéi is látszódtak.
~Wooyoung! Van egy kis szabadidőd?-fordult felém San. Meglepődötten néztem rá.
~P-Persze..-bólintok finoman.
~Remek! Akkor nincs kedved velem tartani? Te is jöhetnél Yeosang.-nézett ránk vidáman.
~Szívesen mennék, de dolgom van.-görbült le Yeosang szája.
~Semmi baj. Akkor legközelebb velünk jössz?-kuncogott San, Yeosanggal egyetemben.
~Ki nem hagynám! Akkor sziasztok!-köszönt el Yeosang, majd elsétált.
~Hova akarsz menni?-kérdeztem kíváncsian. San csak sejtelmesen elmosolyodott.
~Pattanj be és meglátod!-bólintott autója felé. Én így is tettem.
~Milyen napod volt?-érdeklődött.
~Egész jó! Lett egy új barátom, mint láthattad.-mesélek vidáman.
~És volt egy másik srác is. Azt hiszem Yunho a neve. Ő is kedves volt. Bár vele annyit nem beszéltem.-rántok vállat játékosan. San hümmögött egyet.
~Örülök, hogy boldog vagy.-mosolyodott el édesen. Szívem kihagyott egy ütemet. De nem akartam, hogy csönd telepedjen ránk, így arra gondoltam, hogy folytatom a beszélgetést.
~És neked milyen napod volt?-fordultam San felé.
~Unalmas. Ugyan az a rutin, órák, idegesítő főnök.-kezdett el nevetni. Én csak kuncogtam rajta.
~Itt vagyunk.-parkolt le. Kiszálltunk az autóból és megláttam egy kávézót. Leültünk egy asztalhoz.
~Ez a hely nekem mindig segít relaxálni. Gondoltam neked is jól jönne.-nézett rám San.
~Kérsz egy teát? Itt isteni finomak vannak!-kérdezi izgatottan. Csak elmosolyodtam és bólintottam. San elment rendelni. Majd két teával tért vissza.
~Igazad volt. Ez nagyon finom.-csodálkozom.
~Én megmondtam!-nevetett fel lágyan.
Egy órát töltöttünk ott. Minden egyes percét élveztem. Még maradtam volna, de már elég későre járt. San megállt házunk előtt. Én felé fordultam.
~Köszönöm San hyung! Ez volt életem legjobb napja!-mosolygok rá. Egy papírt nyújtottam felé.
~Ez az én számom. Ha esetleg én kellenék neked.-San vidáman elfogadta.
~Holnap találkozunk!-pattantam ki az autóból. Aznap este a legboldogabb emberként aludtam el.
