Wooyoung szemszöge:
~Megyek!-kiáltom el magam. Valaki kint áll az ajtóban. De ki ez? Kinyitottam és egy srác állt előttem. Idősnek tűnt. Húsz év körülinek tippelem.
~Itt nem San lakik?-csodálkozik az ismeretlen.
~Nem. Én élek itt. San csak ide szokott jönni.-végigmértem őt. Szőke haja volt, és egész jó stílusa. Nem volt magasabb nálam.
~Jimin?-hallom Sant mögöttem.
~San! Szia!-intett egyet vidáman, ezek szerint Jimin.
~Mit csinálsz itt?-San mellém állt és átkarolta derekamat. Jimin amint ezt meglátta felvonta az egyik szemöldökét. Utána rám nézett. Életemben nem nézett rám senki ilyen féltékenyen.
~Oh! Nehogy elfelejtsem! Ő itt Wooyoung, a barátom.-mutatott rám San.
~Örülök!-nyújtom a kezem. Legalább én kedves leszek vele, hiába nem szimpatikus.
~Én is!-rázza meg kezem.
~Tudod San, újból lóghatnánk együtt. Hiányolom a régi időket.-nevetett Jimin.
~Persze! Imádnám.-San is becsatlakozott a nevetésbe. Én csak sóhajtottam egyet. Leszedtem magamról San kezét és elindultam befelé. Még hátra néztem. San kicsit aggódva nézett rám, de Jimin csak vigyorgott. Büszke volt. Végül bementem a konyhába. Hallottam, hogy csukódik az ajtó.
~Woo!-lépett be San a konyhába. Én csak hümmögtem egyet.
~Mi a baj?-fordít maga felé. Mélyen a szemeimbe néz, nehogy hazudni tudjak.
~Csak.. nem bízom ebben a Jiminben..-elkezdtem bámulni a földet.
~Bízhatsz benne! Egy nagyon jó barátom.-mosolygott rám. Csak bólintottam egyet.
~Megyek táncra, rendben? Majd jövök.-egy puszit adtam arcára, majd elmentem a táskámért.
Miután végeztem elindultam haza. Hirtelen csörrent a telefonom. Kettő üzenet Santól.
"Szia Wooyoung. Tudom, nem üzenetben kéne ezt elmondanom, de muszáj lesz. Én nem tudom hogyan, de kiszerettem belőled. Szeretném, ha szakítanánk. Talán nem kéne ilyen önzőnek lenned. Jimin sokkal jobb nálad."
Ezután egy képet küldött, amin Jiminnel fogják egymás kezét. Megálltam az utca közepén és sírni kezdtem. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy látnak. Elkezdtem rohanni haza. Beértem a házba. Ledobtam a táskámat és összerogytam magam alatt. Valahogy eljutottam a fürdőszoba ajtóig, aminek neki döntöttem a hátam. Összekuporodtam és sírtam tovább, megállás nélkül.
Már egy órája csak itt ülök a földön. Üres tekintettel nézek előre, mintha már egy lélektelen test lennék csak. Már sírni sincs erőm. Kinyílt az ajtó és egy mosolygó San állt ott. De amint meglátott eltűnt arcáról gyönyörű mosolya.
~Woo!-odafutott hozzám és felhúzott a földről. Amint a lábamon álltam leszedtem magamról kezeit. San kicsit meglepődött ezen.
~Mi történt?-próbált újból hozzám érni, de eltoltam kezét.
~Nem te mondtad, hogy szakítsunk? Akkor miért akarsz fogdosni?-hangom rekedt volt, de ebben a pillanatban nem érdekelt.
~Én semmi ilyesmit nem mondtam!-mintha elszomorodott volna.
~Akkor ez mi?-felmutattam telefonomat. San csodálkozva nézte a képernyőt.
~De Wooyoung! Nekem elázott a telefonom. Mégis hogy írtam volna neked? Méghozzá ekkora hülyeséget!-most hagytam, hogy arcomra simítson. El is felejtettem. Sannak most nincs telefonja.
~Akkor.. nem akarsz szakítani?-kérdezem félénken.
~Eszem ágában sincs!-ingatja fejét.
~Van egy ötletem, hogy ki volt ez..-túrok tincseim közé.
~Ki?-kérdezi San.
~Jimin..-szúrósan néztem Sanra.
~Nem! Ő a legjobb barátom. Nem tenne ilyet!-kezdi el tagadni.
~San! Én látom rajta, hogy veled akar lenni. Sőt, el akar venni tőlem. Ha láttad volna milyen boldog volt, amikor elmentem az ajtóból!-egy kicsit kiabáltam. Nem tehetek róla. Az őrületbe kerget ez az egész.
~Woo elég! Jimin nem ilyen!-mostmár San is felemelte a hangját.
~"Jimin nem ilyen!" Oh ugyan már San! Egy felnőtt férfi vagy! Hogy nem látod ezt meg?-már a fejemet fogtam. Nem értem San ezt miért nem érti meg.
~Most miért vagy féltékeny? Jimin nem tett semmit!-San idegesnek tűnt.
~Tudod mit? Veled nem lehet beszélgetni!-forgatom szemeimet.
~De veled sem! Éppen gyanúsítod a legjobb barátomat Wooyoung!-teszi keresztbe kezeit.
~Inkább ne pazaroljuk egymás idejét! Menj csak a Jiminedhez engem már nem érdekel!-elkezdtem könnyezni.
~Jöjjetek össze és az ő szüzességét vedd el..-egy könnycsepp folyt végig arcomon.
~Woo ne! Nem úgy értettem..-megfogta kezemet, de én kirántottam szorításából. Kerülve a szemkontaktust bezárkóztam a fürdőszobába. Ismét a földre ültem és sírni kezdtem. Ez a nap már nem is lehetne rosszabb. A szipogásom hangja töltötte be az egész szobát. Biztos voltam benne, hogy San is hallja. De kit érdekel? Hadd tudja, hogy megbántott, nem is kicsit. Bizonytalan kopogást hallottam az ajtón.
~Mit akarsz?-szólok ki. Hangom újból berekedt.
~Bejöhetek?-San halk volt, de így is kivettem kérdését. Nem válaszoltam, ezért benyitott. Elém sétált, majd leguggolt hozzám. Állam alá fogott, ezzel arra kényszerített, hogy csak is rá nézzek. Hüvelykujjával letörölte könnyeimet.
~Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked..-súgja halkan. Kérdőn néztem rá. Sóhajtott egyet, aztán ő is leült a földre.
~Jimin ma "véletlenül" megfogta a kezemet. Én amint észrevettem elhúztam az enyémet. Azt láttad a képen. Utána elmentem venni egy üdítőt. A táskámban volt a kártyám. Könnyen kivehette onnan.-meséli San. Én csak hümmögtem egyet.
~És gondolod, hogy a saját telefonjába rakta?-San elgondolkozott kérdésemen.
~Hát több, mint valószínű..-bólogat. Ezután csak rám nézett. Pár pillanatig csak így ültünk. Én is mélyen a szemeibe néztem.
~Sajnálom WooWoo.. nem akartalak megbántani. Tudom, hogy az én hibám.-kicsit hezitált, de végül rásimított arcomra. Én lehunytam szemeimet. Jól esett az érintése.
~Hiába akarlak megvédeni, mindig csak én okozom neked a fájdalmat..-kinyitottam szemeimet és láttam, hogy szomorú. Elvettem kezét arcomtól és közelebb kúsztam hozzá. Átkaroltam nyakát és elkezdtem ölelgetni.
~Mindenki hibázik San. És a kapcsolatunk nem lenne egészséges, ha nem veszekednénk..-teljesen nyakába bújtam.
~Akkor nagyon remélem, hogy ritkán fordul elő az ilyesmi..-elkezdte simogatni fejem tetejét.
