Wooyoung szemszöge:
Lassan kinyitottam szemeimet. Felnéztem Sanra. Még bőven aludt. Halkan felkeltem és kimentem a konyhába. Az asztalon megláttam Yeosang üzenetét: "Sziasztok! Köszönöm a támogatást, nagyon jól esett. Woo, ne hibáztasd Yunhot. Nem tehet mindenről, én is hibáztam. Ha készen állok felhívlak, és mindent elmondok. Mégegyszer köszönöm.."
Sóhajtottam egyet. Inkább beletörődtem. Arra gondoltam, hogy csinálok reggelit. Anya nagyon sok mindent tanított nekem, úgyhogy elég jó szakács vagyok. De most mégis a palacsintánál maradtam. Nincs kedvem semmilyen bonyolult dologhoz. Plusz legalább Sant is meglepem ezzel. Minden tökéletesre sikerült. De San még mindig szobájában volt. Miután elpakoltam elindultam felkelteni ezt az álomszuszékot. Amint beléptem, láttam, hogy teljesen elterült az ágyon. Kicsit nevettem ezen.
~Sannie!-szólítom őt. Kicsit megrándult, de csak a másik irányba fordult.
~Naa! Kelj fel!-léptem hozzá, és elkezdtem őt rázogatni. Végül feladta és rám nézett.
~Jó reggelt.-mondja rekedt hangon.
~Jó reggelt Csipkerózsika! Felkelhetnél végre!-nevetem el magam. San felült.
~Mi ez az illat?-csodálkozik.
~Csináltam reggelit.-rántok vállat. San egyből felém kapta fejét.
~Gyere! Kóstold meg!-biccentettem fejemmel. Sannal leültünk enni. Már az első harapásnál elkerekedtek szemei.
~Nem csak az anyukád, de te is remek vagy!-néz rám mosolyogva.
~Nem csoda! Hisz ő tanított mindent!-nevetek lágyan.
~Woo, el kell mennem a munkahelyemre, de amint végeztem elmegyünk egy randira, okés?-lépett elém San. Én a kanapén ültem, így csak felnéztem rá. Bólintottam egyet.
~Négyre gyere a parkba.-ad egy puszit homlokomra.
Amíg San elment elfoglaltam magam pár dologgal. Végül elindultam. Vittem magammal esernyőt, mert azt mondták, hogy esni fog. Leültem egy padra és vártam. San már késésben volt. Kezdtem aggódni. A tíz percből húsz perc, majd harminc lett. Nagyon gyűltek a felhők, így eldöntöttem, hogy haza megyek. Most San komolyan felültetett? Szomorúan sétáltam az utcákon. Megpróbáltam elérni őt, de nem vette fel. Az eső is csak zuhogni kezdett. Nem San házába, hanem a sajátomba mentem. Becsaptam magam mögött az ajtót és lehuppantam a kanapéra. A karfára hajtottam fejemet. Mégegyszer megpróbáltam hívni őt, de mostmár nem is kapcsolható. Eddig legalább kicsöngött. Sóhajtottam egyet, majd eldobtam a telefonom valamerre. Csak azt hallgattam, ahogy zuhog az eső. Egyszercsak heves kopogást hallottam az ajtón. Egy kicsit megugrottam tőle. Megijedtem. Erőtlenül felálltam és az ajtóhoz mentem. Meglepetésemre San állt előttem csuromvizesen. Mellé még lihegett is. Ez az esőben futott?
~Wooyoung!-próbál megszólalni, de alig kap levegőt.
~Először vegyél levegőt!-szólok a fiúra.
~Én annyira sajnálom! Próbáltam odaérni, de nem akartak elengedni. Hiába mondtam, hogy mennem kell.-San szomorúnak tűnt.
~De akkor miért nem hívtál fel?-teszem keresztbe kezeimet.
~Nem engedték! Amikor meg sikerült kijutnom elkezdett esni és elázott a telefonom.-meséli egy szuszra.
~Oh..-mondom halkan.
~Kérlek ne haragudj! Nem akartalak megbántani.-megfogta kezeimet.
~Hát elég rosszul esett, de megértem. Úgyhogy nincs semmi baj.-mosolyodom el. San sóhajtott egyet.
~Mostmár gyere be! Meg fogsz fázni.-behúztam őt.
~De Woo! Inkább hazamegyek pár ruháért.-újból próbált kimenni, de nem engedtem.
~Nekem is vannak ruháim!-behúztam őt a fürdőbe.
~Hozok neked ruhát, addig zuhanyozz nyugodtan.-mondom, majd kimentem onnan. Kicsit vacakoltam a ruha választással, mert San kicsit magasabb mint én, így lehet valami nem lenne jó rá. Amikor beléptem Sanon már csak egy alsó volt. Próbáltam nem figyelmet szentelni ennek. Leraktam a kiválasztott ruhákat. Amint felegyenesedtem San átölelt hátulról.
~San?-lepődöm meg. Nyakamhoz hajolt és apró csókokat adott rá.
~San!-feszülök meg. Lehúzta pólóm ujját és vállamra is áttért. Nem tudom, hogy most ezzel mit akar elérni. Azon kaptam magam, hogy oldalra döntöm a fejem. Emiatt San még könnyebben fér hozzá nyakamhoz. San ezt észrevette, emiatt vigyorogni kezdett. Hirtelen megfordított és a falnak nyomott. Én csak szemeibe néztem, és vártam, hogy mit akar tenni. Arcomhoz hajolt.
~Olyan könnyen el lehet téged varázsolni!-kuncog kicsit.
~Fogadok téged is!-forgatom szemeimet.
~Biztos vagy te ebben?-húzza fel egyik szemöldökét.
~Próbálkozz csak!-játékos tekintettel nézett rám. Nem tudtam, hogy mit akarok tenni, az érzéseimre bíztam. Lehúztam magamhoz és csókolni kezdtem. Valamilyen oknál fogva közben elkezdtem őt tolni a zuhanyzó felé. Miután mindketten bent voltunk megnyitottam a csapot. Emiatt vizes csókokat váltottunk. A ruháim totál eláztak. Hajunk az arcunkra tapadt, de semelyikőnk sem foglalkozott vele. San a csempének nyomott. Szorítani kezdte a derekam. Elváltam tőle.
~San..fáj ahogy fogod..-lenéztem kezeire.
~Ne haragudj.. elvarázsoltál..-súgja ajkaimra. Csak elmosolyodtam.
~Na mit mondtam?-fogom meg arcát.
~Wooyoung, én tudtam, hogy képes vagy rá. Mindennapos, hogy lenyűgözöl.-néz mélyen szemeimbe.
~És minden nap csak még jobban beléd szeretek..-homlokát az enyémnek döntötte.
~Szédítő vagy..-mondom halkan.
