Wooyoung szemszöge:
A csók után semmi sem történt. Buliztunk és sokat nevettünk. Miután hazaértem megmostam az arcom és lefeküdtem aludni.
Hétfő.. miért telik el a hétvége ilyen gyorsan? Azóta nem beszéltem Sannal, csak párszor összefutottunk, de azok a találkozások sem voltak valami hosszúak. Iskolába menet megláttam Sant. Elmosolyodtam és intettem egyet, ő is ezt tette. Beléptem a suliba. A folyosó tök üres volt. Mindenki az osztálytermében volt. Kinyitottam a szekrényem és bepakoltam oda, majd kivettem a matek cuccom. Bezártam a szekrényt és megfordultam. Hongjoong állt előttem, így megtorpantam.
~H-Hongjoong..-vágok meglepődött arcot.
~Rég láttalak! Bepótoljuk a lemaradást?-úgy vigyorgott rám, mintha egy pedofil lenne.
~Tudod mit? Most játszani fogunk!-neki lökött a szekrényeknek. Vállaimat teljes erejéből szorította. Egyszercsak ajkaimra hajolt és erőszakosan csókolni kezdett. Elhúztam fejemet.
~Hagyj békén! Kérlek!-könyörögtem, miközben a földet néztem.
~Hidd el, direkt úgy csinálom majd, hogy holnap ne tudj járni!-elkezdte nyakamat szívni. Nagyon fájt. Összeszedtem magam és belerúgtam férfiasságába, így elengedett. Én rögtön visszaszereztem cuccaimat a szekrényből, majd kirohantam a suliból. Nem is gondolkoztam, egyből Sanhoz mentem. Reménykedtem, hogy még otthon legyen. Szerencsém volt. Az autója még kint állt. Könnyekkel a szememben, lihegve kopogtam az ajtón.
~San hyung!!-kiáltottam nevét. Kinyílt az ajtó. San meglepetten és aggódva nézett rám. Csuklómnál fogva behúzott a házba.
~Veled meg mi..-valamilyen oknál fogva nem fejezte be mondatát. Hirtelen nyakamhoz nyúlt.
~Ez egy szívásnyom?-nézett szemeimbe. Nem válaszoltam, nem tudtam. Egy gombóc volt a torkomban, a sírás szélén álltam.
~Ki volt ez?!-kérdezte idegesen. Én továbbra sem szólaltam meg.
~Wooyoung te most szórakozol velem?-szólal meg a semmiből.
~Hogyha van valakid.. akkor mégis miért csókoltál vissza?-San szemei könnyesek voltak.
~Nem! Én ezt próbálom elmondani, de nem megy!-megfogtam San kezét.
~Hongjoong, a srác, aki beütött nekem először.. konkrétan meg akart erőszakolni a folyosó közepén..-elbőgtem magam. San teljesen lesokkolódott. Finoman magához ölelt.
~Ssh.. semmi baj Wooyoung-ie..-fejem tetejét simogatta, ezzel csitította sírásom.
~Ne haragudj, hogy kiakadtam..-simít hajamba.
~Semmi baj.. és köszönöm..-elhajoltam tőle és halványan elmosolyodtam. San egy kis puszit adott orromra. Csak piros fejjel kuncogni kezdtem.
~Nem kéne suliba menned?-kérdezi San aggódva.
~De.. még beérnék az első órára, ha futnék.-nézek órámra.
~Elviszlek! Úgyis indultam.-rángat ki az ajtón. Beültünk az autóba, majd San megállt a suli előtt. Óra kezdésig még volt 5 perc. Amint megállt az autó San felé fordultam. Nem gondolkoztam. Tarkójára fogtam és közel vontam magamhoz. Elkezdtünk csókolózni. Imádtam..
~Ezt kapod a vigasztalásért cserébe.-mosolyodom el. Most San volt az, aki vörösebb volt a kelleténél.
~Szia!-adtam egy kisebb puszit szájára, majd kiszálltam az autóból. Sikerült beérnem órára, de éreztem, hogy Hongjoong néz engem. Egész nap Yunhohoz és Yeosanghoz leszek nőve. Kicsöngettek.
~Woosan!-kiáltja el magát Yeosang. Kérdőn néztem rá.
~San hyung és a te neved együtt.-magyarázta el Yunho arcomat látva.
~Most komolyan gyártottál egy ship nevet?-húzom fel egyik szemöldököm. Yeosang magabiztosan bólogatott.
~Yunsang!-mosolyodom el.
~Y-Yunsang?-ismételte el Yeosang. Bólogatni kezdtem.
~Te és Yunho!-kuncogok Yeosang vörös fején.
~Nekem tetszik!-vigyorog vidáman Yunho. Yeosang finoman Yunho vállába ütött. Ettől csak még jobban nevetni kezdtem. Egy kéz rácsapott az asztalomra. Egyből felnéztem a személyre. Kim Hongjoong..
~Nem gondolod, hogy tartozol nekem egy menettel Jung Wooyoung?-hajol arcomhoz extrém közel.
~N-Nem..-motyogom válaszom.
~Hogy mondod?!-fog pólómra.
~Hé! Hongjoong elég!-áll fel helyéről Yunho.
~Hagyj már békén áruló! Inkább menj Mingihez és elégítsd ki! Folyamatosan csak engem akar az az idióta!-üvöltözik Hongjoong. Még mindig szorította pólómat.
~Ja várj! Téged egyáltalán nem szeret!-kezd el nevetni. Yunho teljesen elhalkult, biztos fájt neki.
~Én pedig téged gyűlöllek Kim Hongjoong!!-kiáltom el magam. Egyből felém fordult.
~Pedig igenis szeretni fogsz! Főleg, amikor elveszem a szüzességed!-vigyorodik el.
~Biztos, hogy nem! Azt nem neked tartogatom!-lököm el magamtól.
~Akkor mégis kinek? Van már barátod? Mert azt kötve hiszem!-ingatja fejét.
~Ami azt illeti.. van valaki..-nem tudtam befejezni.
~Kicsoda?! Ide jár?!-kiabál Hongjoong.
~Nem! Jobb ha ezt befejezed! Sosem leszek a tiéd Hongjoong.-ennyit mondtam, majd elhagytam a termet.
~És? Az a Hongjoong mondott valamit?-kérdezte San, miközben leült a kanapéra.
~Szerintem szerelmes belém.. ezért csak annyit mondtam, hogy sosem leszek belé szerelmes.-meséltem el röviden. San csak hümmögött egyet. Ezután csend telepedett ránk. Nem volt kínos, inkább idegörlő.
~Ha én tenném azt, amit ma Hongjoong.. mit tettél volna?-nézett rám San komolyan.
~Ezt hogy érted?-zavarodtam össze.
~Ha én.. hagynék rajtad szívásnyomott.. te mit tennél?-leesett az állam ettől. Én is felé fordultam.
~Hagytam volna..-rántok vállat. Vártam San reakcióját. Ő bólintott egyet.
~Hyung.. mi most mégis mik vagyunk?-kérdezem idegesen.
~Barátok? Vagy valami több ennél?-tincseim közé túrtam. San összekulcsolta ujjainkat.
~Szerintem mind a ketten többek akarunk lenni, mint barátok, nem?-mosolyog rám. Most én bólintottam. Közelebb húzodtam Sanhoz és mellkasára tettem fejemet.
~Wooyoung..-szólított San.
~Igen hyung?-nézek fel rá.
~Ne hívj így! A párodat csak nem akarod "hyung"-nak hívni.-rázta fejét vigyorogva. Én visszahajtottam a fejem.
~Szeretlek Wooyoung..-súgta ezt a két szót San. Mivel mellkasán voltam, hallottam, hogy szíve milyen gyorsan ver. Megmosolyogtatott.
~Én is téged Sannie..-hunyom le szemeim.
