Wooyoung szemszöge:
Telefonom csörgésére keltem fel. Próbáltam kikapcsolni, de nem tudtam megmozdulni. San nagyon erősen szorított magához, így esélyem sem volt.
~San..-kezdem őt keltegetni. Csak megrándult az arca.
~San!-szólok hangosabban. San szemei végre kinyíltak.
~Felvehetném a telefont?-kérek engedélyt.
~Oh bocsi!-enged szabadjára. Én felültem és felvettem a már fél órája csörgő telefont.
~Szia Wooyoung-ah!-hallottam anya vidám hangját.
~Anya! Szia!-köszönök mosolyogva.
~Két óra és otthon vagyunk! Készülj addig.-kicsit nevetett mondata közben.
~Rendben! Akkor majd találkozunk. Szia.-végül letettem.
~Wooyoung. Valamit el kell mondanom.-fordított San maga felé.
~Tudod.. azért is akartam, hogy velem legyél, mert ma elutazom és csak csütörtökön jövök vissza.-San megfogta kezemet. Ezt hallva legörbült a szám.
~Naaa! Ne vágj ilyen arcot! Ígérem sietek vissza.-mondta San.
~De akkor tényleg siess..-nézek rá egy kicsi mosollyal az arcomon. San bólintott egyet.
San éppen bepakolt autójába, mikor odaléptem hozzá.
~Nem akarom, hogy el menj!!-ölelem át Sant.
~De muszáj mennem.-simított hajamba.
~De majd hívj fel, oké?-nézek rá. San csak kuncogott és bólogatott. Lassan arcomhoz hajolt és csókolózni kezdtünk. Úgy érzem, hogy ezt sosem fogom megunni. Kezeit óvatosan derekamra helyezte és kicsit közelebb húzott magához. Én mellkasán pihentettem az én kezeimet. Valaki hirtelen köhögést imitált mögöttem. Elváltam Santól és csodálkozva néztem a szüleimre. Már itt vannak?
~Bocsi, hogy zavarunk, de elrabolnánk Wooyoungot.-nevetett anya. San csak elmosolyodott.
~Nyugodtan. Nekem mennem kell. És üdv újra itthon.-San illedelmesen meghajolt, majd felém fordult. Egy puszit adott arcomra.
~Ha odaértem felhívlak.-ezt csak nekem súgta, ezért szerintem csak én hallottam. Anya boldogan nézett minket, de apa nem. Ő komoly arckifejezéssel méregette mindkettőnket.
~Oké! Jobb ha mész, elkésel.-mondom Sannak, aki végül kedvesen elköszönt, aztán elhajtott.
~Fiam, beszéljünk.-mondta apa, majd mind bementünk a házunkba.
~Baj van?-kérdezem aggódva.
~Megtiltom, hogy vele járj!-emeli fel hangját apa. Ettől az egy mondattól összetört a szívem. Anya láthatta rajtam, hogy ez rosszul esett, mert egyből közbelépett.
~Miről beszélsz? San egy rendes fiú! Nem mellesleg ismerjük is. Egy vadidegennek jobban örülnél?-háborodik fel anya. Én vettem egy mély levegőt, majd kifújtam azt.
~Apa.. tudom, hogy védeni akarsz, és köszönöm. De San vigyáz rám. Esküszöm. Még orvoshoz is elvitt, nem is egyszer.-magyarázom a helyzetet.
~Várjunk.. miért kellett orvos?-csodálkozott anya.
~Hongjoong megvert. De tőle is San mentett meg, utána elvitt egy orvoshoz.-meséltem el röviden.
~Van egy javaslatom. Amint San visszajön, nálunk marad ebédelni. Csak hogy megtudjuk a terveit veled kapcsolatban.-mondata után heves bólogatásba kezdtem.
~Köszönöm!-ölelem át szüleimet egyszerre.
Már egy óra is eltelt. San még mindig nem hívott, így elkezdtem aggódni. Unalomból felnyitottam a laptopom és elkezdtem videókat nézni. Hirtelen bejött egy hír. Egy autóbaleset történt, pont azon az úton, ahol Sannak kellett mennie. Szívem kihagyott egy ütemet. Remegő kézzel rányomtam a hirdetésre. Voltak halálos áldozatok is. Gyorsan nyúltam telefonomért és könnyeimmel küzdve tárcsáztam San számát.
~Vedd fel..-motyogom magamban.
~Haló?-hallottam meg San hangját. Egy óriásit sóhajtottam.
~Hála az égnek!-túrtam tincseim közé.
~Woo jól vagy?-térített vissza San hangja a valóságba.
~I-Igen. Csak olvastam, hogy valami baleset történt. Megijedtem.-mondom félénken.
~Szóval ezért állok már itt egy fél órája!-neveti el magát San. Csak elmosolyodtam.
~Azért remélem annyira nem vészes a dolog.-szólal meg San.
~Azt hiszem hárman haltak meg..-olvasom a cikket a balesetről.
~Oh..-halkul el San. Szerintem kicsit megérintette a dolog.
~Beszélj még Woo. Csak nemrég mentem el, de már hiányzik a hangod.-mondja San. Én csak elnevettem magam.
~Nagyon nyálas vagy!-kiáltom el magam.
Ezután még beszélgettünk egy kicsit, de végül én raktam le, mert suliba kellett mennem.
Életkedv nélkül sétáltam az utcán.
~Szia Woo!-lépett mellém Yunho és Yeosang kézenfogva.
~Sziasztok!-intettem egyet. Ezután Yeosang elkezdett valamiről beszélni.
~Hé Woo! Mi történt a nyakaddal?-szólalt meg Yunho hirtelen. Basszus.. totál elfelejtettem.
~Az egy szívásnyom ember!-csodálkozik Yeosang. Kezeimmel rögtön eltakartam nyakamat.
~Ez lefeküdt San hyunggal!!-ugrál Yeosang.
~Mi?! Nem!!-kiáltom el magam.
~Az ott akkor meg micsoda?-neveti el magát Yunho, miközben felhúzza egyik szemöldökét.
~Ez nem az.. mi csak.. nem.. ez..-azt sem tudtam hol kezdjek bele.
~Csak egy kis játék volt.. semmi több..-motyogom orrom alatt.
~Ohh! Szóval "csak" egy kis játék volt.-imitált Yeosang.
~Hagyjatok már lógva! Inkább menjetek ti szobára ha már így beszéltek.-vörös fejjel kiabáltam. Teljesen zavarba hoznak ezzel. De előbbi mondatomtól ők is kicsit pirossá váltak.
~Na mi az? Ha már a ti szexuális életetekről van szó, akkor már kussoltok nem?-mostmár csak nevettem.
~Inkább menjünk suliba..-mondta halkan Yunho, majd elterelte a témát.
