Felkeltem egy teljesen másik szobában. Éreztem, hogy valaki szorosan hozzám simul. Lenéztem, hogy Wooyoung kis fejét lássam meg. Bevallom kicsit elpirultam ezen. Még alvás közben is gyönyörű. Az pedig csak még zavarba ejtőbb, hogy belém kapaszkodik ennyire. Hogy lehet egy ember ilyen édes? De ő nem csak aranyos, hanem szexi is tud lenni. Amikor hátra simítja haját, vagy csak beharapja alsó ajkát.. ez a kettő az én gyengém. Haja olyan puhának tűnnik. Mielőtt észbe kaphattam volna, már nyúltam is fejéhez. Simogatni kezdtem feje tetejét. Haja olyan selymes.. milyen sampont használhat? ~San..-súgta álmos hangon nevemet. Hümmögtem egyet. ~Hyung.. mennyi az idő?-kérdezte hirtelen. Én karórámra néztem. ~Hat múlt tíz perce, de nem engedlek iskolába Wooyoung..-hangom legalább két oktávot mélyült. ~Miért?-nézett fel rám álmos szemekkel. Elolvadok tőlük. ~Pihenned kell. Legalább ezt az egy napot. Értem tedd meg, rendben?-arcára simítottam. Ő bólintott egyet, majd visszahelyezte fejét mellkasomra. Kezemet ugyanúgy arcán tartottam és hüvelykujjammal simogattam bőrét. Nagyon jó így feküdni, de egy dolog mégis zavar. Wooyoung nem tartozik még hozzám. Nem járunk. Pedig olyan boldog lennék, ha magam mellett tudhatnám. Nem tagadom, totál beleszerettem. Ez ellen már nem tudok és nem is akarok tenni. ~Neked mikor kell menned?-törte meg a csendet Wooyoung. ~Ma szabadnapom van. Plusz egyetemem sincs, mivel nincs órám.-mondatom után Wooyoung újból felkapta fejét. Egy levakarhatatlan vigyor volt az arcán. ~Szeretném veled tölteni a napot Woo.-mosolyodom el én is. ~Én is veled.-vidáman felült. Én is ezt tettem. Wooyoung rám nézett és elkezdett nevetni. Kérdőn néztem rá. ~A hajad! Várj megigazítom.-csillapította édes nevetését, majd hajamat kezdte el babrálni. Sokkal közelebb volt hozzám. Állvonalával vágni is lehetne, ajkai, pedig rózsaszínek és teltek. Milyen lehet csókolni őket? Ahogy jobban megfigyeltem egy anyajegy van alsó ajkán. Milyen aranyos! Végzett hajam igazításával. ~Gyere. Adok ruhát.-felállt ágyáról és a szekrényhez sétált.
~Mit csináljunk?-kérdezte Wooyoung unottan. Hátra döntötte fejét a kanapén. Én fogtam magam és rádőltem lábaira. Felnéztem rá és elmosolyodtam. ~Nekem bármi megfelel.-válaszolok egy kis idő után. Wooyoung egy kicsit pirosabb lett. Tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá. Elkezdte ujjai köré csavarni tincseimet. ~Legalább sétálni elmehetünk?-kérdezte bociszemekkel. ~Rendben. Ezeknek a szemeknek nem tudok nemet mondani.-kuncogok halkan.
Wooyounggal vidáman sétálgattunk. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a parkba. Vettem egy nagy levegőt és megfogtam kezét. Meglepetten nézett rám. ~Zavar?-nézek rá kicsit aggódva. De Wooyoung halványan elmosolyodott és megrázta fejét. Ő is erősen kapaszkodott belém. Kezeink tökéletesen illeszkednek egymáshoz, mintha a sors is egymásnak szánt volna minket.
Vettünk egy kis ételt és elkezdtük etetni a kacsákat. Mint egy igazi randi. Bárcsak az lenne. ~Wooyoung ne felejtsd el a pénteket!-nézek a fiúra, aki csak bólintott egyet. ~Nem fogom hyung. Bízz bennem.-felém fordult. ~Nem akarsz inni egy teát?-kérdezem. ~De! Nagyon is!-pattant fel helyéről Wooyoung. Én is felálltam a padról és újból megfogtam a kezét. Aztán elindultunk a kávézó felé.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
