Wooyoung szemszöge:
~Sziasztok!-lépek be mosolyogva az osztályterembe. Egyből eltűnt arcomromról a mosoly.
~Yunho! Mi történt?!-rohanok a zokogó fiú felé. Yeosang mellette ült és ölelte őt.
~M-Mingi.. sz-szerelmes.. H-Hongj-joongba..-remegtek meg ajkai. Csak sokkoltan álltam ott tovább.
~Annyira sajnálom..-ülök le mellé és én is átkaroltam őt.
~És ebben az a legrosszabb, hogy szeretem Mingit... szerelmes vagyok belé..-temette tenyerébe arcát.
~Semmi baj.. minden rendben lesz..-súgta Yeosang. Hirtelen felálltam helyemről és elindultam a folyosó felé. Egyből kiszúrtam őt.
~Mingi!!-kiáltom el magam. Ő meglepetten fordult hátra. Odarohantam hozzá és szúrós tekintettel néztem őt.
~Mit akarsz buzigyerek?-kérdezte gúnyolódva.
~Itt ki is a buzigyerek? Tudtommal nem én vagyok szerelmes Hongjoongba!-mosolyodom el. Tudtam, hogy nem tud mit mondani. Arca egyből megváltozott. Mintha dühös és ijedt lett volna egyszerre. Megfogta pulcsimat és rángatni kezdett. Egészen a szertárig. Oda belökött, majd teljes erejéből verni kezdett.
~Gyűlöllek Jung Wooyoung! Miattad nem kaphatom meg őt!! Utállak!!-üvöltözik megállás nélkül.
~Fejezd be.. kérlek..-kezdek el könnyezni.
~Ne is álmodj róla!-lök rajtam egy utolsót. Utána otthagyott. Én elgyengülve a földre estem.
~Woo!!-futott hozzám Yeosang.
~Yeo.. hívd fel San hyungot.. kérlek..-nyújtom felé telefonom. Egyből kikapta kezemből és tárcsázni kezdte a számot.
~Hyung! Yeosang vagyok! Kérlek segíts! Te vagy az egyetlen felnőtt, aki közel áll Wooyounghoz!-Yeosang közben simogatta hátamat, ezzel próbált engem nyugtatni.
~De Wooyoung jól van?!-hallom a vonal másik végéről San aggódó hangját.
~N-Nem tudom.. elég szörnyen néz ki..-Yeosang hangja megremegett.
~Már megyek is!!-ennyit mondott, majd lerakta.
~Mindjárt itt lesz.. ne aggódj..-nyugtatott Yeosang továbbra is. Így ültünk legalább 10 percig. Próbáltam nem elájulni. Már nagyon nem bírtam. Egy árny jelent meg az ajtóban. Felemeltem fejemet, hogy Sannal nézhessek farkasszemet.
~Jézusom..-kerekednek el szemei. Rögtön elindult felém és felkapott a földről. Én reflexből átkaroltam nyakát és fejemet mellkasára döntöttem. Ismét ez a gondtalanság.. San hogy csinálod ezt?
San ismét Seonghwahoz vitt. De most sokkal jobban lesokkolta őt, mint először.
~Mégis miért bántanak?-kérdezi Seonghwa értetlenül.
~Mert meleg vagyok. De az, aki megvert.. ő is meleg. Nem értem..-elkezdtem könnyezni. Seonghwa egy zsepkendőért nyúlt, majd kezembe nyomott egyet. Letöröltem könnyeimet.
~Lehet nem akar úgy járni, mint te. De te inkább légy önmagad. Nekem férjem is van Wooyoung.-kuncogott Seonghwa. Tátott szájjal ültem ott.
~Aki nem mellesleg az én főnököm.-lépett közbe San.
~Biztos vagyok benne, hogy te is találsz magadnak valakit. Persze, ha már megtaláltad, akkor ne hagyd elmenni.-biccentett San felé kacsintva. Én csak vörösödni kezdtem.
~Mehettek.-szólalt meg Seonghwa.
~Gyere!-intett San. Én követtem őt. Kiléptünk az épületből. San megállított és maga felé fordított. Szemeimbe nézett, majd pár másodperc után homlokomhoz hajolt és egy puszit adott rá. Arcomba felszökött a vér.
~Tudod.. én megfogadom Seonghwa tanácsát..-nézett újból rám.
~Most pénteken az egyik barátomnak lesz egy bulija.. nem egy olyan nagy fajta, de mégsem akarok egyedül menni. Nincs kedved eljönni velem?-San édesen elmosolyodott. Szívverésem felvett egy sokkal gyorsabb tempót.
~P-Persze.. szívesen..-válaszolok pár pillanat múlva.
~Hyung... Nincs kedved nálam nézni egy filmet?-kérdeztem miután megállt autójával.
~Miért is ne?-rántott vállat játékosan.
~Mit nézzünk?-nézegettem lehetséges opciókat.
~Ez jó lesz?-mutatok felé egy random filmet. Ő vidáman bólintott egyet. Elkezdtük nézni. Egymás mellett ültünk, de egyre közelebb csúsztunk egymáshoz. Fejemet lassan San vállára hajtottam. Felnéztem rá, hogy hogyan reagál. Egy mosoly került arcára. Éreztem, ahogy rásimít kezemre, majd összekulcsolja ujjainkat. Most én voltam az, aki vigyorogni kezdett. Ha valaki nem ismerne minket azt hinné járunk. Bár ez sajnos nem igaz. Kicsit elálmosodtam. San olyan kényelmes volt. Nyugtató hatással van rám. Lehunytam szemeimet és kicsit elaludhattam, mert arra keltem fel, hogy San felcipel a lépcsőn. Finoman ágyamra helyezett. Elhajolt volna, de én nem engedtem el nyakát.
~Maradj velem..-kezdtem el húzni magam felé.
~Későre jár Wooyoung. Pihenned kell.-súgta fülembe, amitől kirázott a hideg.
~Akkor aludj velem..-San nem válaszolt.
~Kérlek..-könyörögtem tovább. Hirtelen éreztem, hogy leszedi kezeimet nyakáról, majd besüllyedt a matrac. Egyből tudtam, hogy sikerült rávennem. Nyakába helyeztem fejemet, kezemet, pedig mellkasára. San a derekamnál fogva húzott magához.
~Jó éjt hyung..-simulok hozzá.
~Jó éjt WooWoo..-puszil hajamba. Azt hittem elolvadok a becenév hallatán.
