San szemszöge:
Össze-vissza rohangáltam. Azt sem tudtam hol áll a fejem. Én már rég kész voltam, csak Wooyoungra vártunk. Nagyon remegtek a lábaim. Egész életemben erre a napra vártam, és most, hogy itt van.. félek tőle. Azt akarom, hogy minden jól sikerüljön.
~Hyung nyugodj meg! Mindjárt kezdünk.-fogott vállamra Yunho. Ekkor szóltak, hogy kezdődik az esküvő. Oh Istenem de félek! Gyorsan beálltam a helyemre és vártam. Wooyoung belépett az ajtón. Amint megláttam azt hittem elájulok. Teljesen fehérben volt, ez a szmoking remekül állt rajta. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy elért hozzám. Rögtön nyúltam kezéért. Ő is remegett, még talán jobban, mint én. De éreztem, hogy amint mellettem volt kicsit nyugodtabbá vált. A pap elkezdett beszélni, igazából egy szavára sem figyeltem. Csak az előttem álló személyre tudtam koncentrálni. Teljesen elvesztem szépségében. Egy mondatra figyeltem csak fel, miszerint megcsókolhatjuk egymást. Nekem sem kellett kétszer mondani. Megfogtam Wooyoung arcát és előre hajoltam. Ő is közelített felém, míg ajkaink nem találkoztak. Mindenki tapsolt, volt aki fütyült is, ami egy kicsit megmosolyogtatott. Végül sikerült elválnunk egymástól. Mindenki elindult a buli helyszínére. Őszintén nekem nem volt sok kedvem bulizni, csak Wooyounggal akartam lenni.
~Gratulálok!-Yeosang egyszerre ölelt át minket.
~Sok boldogságot!-csatlakozott Yunho is.
~Köszönjük!-mosolyog Wooyoung. Megfogtam Wooyoung kezét és mind kimentünk a templomból. Ezután csak órákig gratulációkat fogadtunk.
~San..-fordul felém Wooyoung. Én csak ránéztem és hümmögtem egyet.
~Nem megyünk ki egy kicsit? Szét hasad a fejem.-mondta egy sóhaj kíséretében.
~Gyere..-elkezdtem őt kihúzni onnan. Láttam rajta, hogy már nem bírja ezt a tömeget. Amint kiértünk egy nagy levegőt vett.
~Mostmár jobb?-simogatom hátát. Csak bólintott egyet.
~Én nem akarok senkit sem megbántani, de nincs kedvem itt lenni!-görbül le szája.
~Ne aggódj. Én sem akarok itt maradni. Én haza akarok menni, veled.-összekulcsoltam ujjainkat. Wooyoung elmosolyodott.
~Ez tényleg megtörténik?-fordult felém.
~Mármint?-nevetek lágyan.
~Mondd, hogy ez nem egy álom és tényleg itt állsz előttem..-szemeiben könnyeket láttam.
~Woo miért sírsz?-simítottam arcára.
~Az esküvőkön mindenki sír..-lehajtotta fejét.
~Én évekig azt hittem, hogy engem senki sem fog szeretni..-újból rám vezette tekintetét.
~Aztán megjelentél egyik pillanatról a másikra.. azt sem tudtam, hogy mégis mi történik. Aztán egy nap arra keltem, hogy járunk. Eltelt pár hónap és már itt állunk kéz a kézben.. és.. házasok vagyunk..-meséli Wooyoung. Valamiért jó érzéssel töltött el, hogy az ő szemszögéből is "láthattam" az eddig történteket.
~Miért nem közelítettük meg egymást előbb? Igaz, illegális lett volna járnunk, de legalább.. egyszerűbb lett volna.-ölelem át.
~Szerintem a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem?-Wooyoung viszonozta ölelésem.
~De..-mondom halkan. Még egy darabig csak így álltunk.
~El kéne szöknünk!-töri meg a csendet Wooyoung.
~Benne vagyok.-elváltam tőle és elindultunk az autómhoz. Beszálltunk és nevetve elmentünk a helyszínről.
~Szerintem keresni fognak!-csitítja nevetését Woo.
~Írj valakinek, hogy rosszul lettél, ezért hazavittelek.-mondok egy ötletet. Wooyoung nem is habozott, egyből elővette telefonját és írni kezdett.
~Kész!-néz rám vidáman.
~Majd öltözzünk át, nincs kedvem tovább ebben a szmokingban lenni.-parkolok le. Kiszálltunk az autóból és elindultunk befelé. Wooyoung elővette ruháit, de én magam felé fordítottam. Ajkaira hajoltam, emiatt eldobta ruháit és nyakam köré fonta kezeit. Elkezdtem kigombolni ingjét.
~Egyedül is át tudok öltözni.-vált el tőlem Wooyoung.
~De sokkal jobb, ha én csinálom..-súgom ajkaira.
~Egyébként.. tudod mit szoktak az esküvő napján csinálni?-kérdezem hirtelen.
~Nem, mit? Mondd el!-faggatott Wooyoung.
~Inkább megmutatom.-húzom egy játékos mosolyra ajkaimat. Wooyoung nyakához hajoltam és nyálas csókokat adtam rá.
~Idióta..-sóhajt Wooyoung.
~Azt is mondhattad volna, hogy be vagy indulva.-kuncog kicsit. Én csak elvigyorodtam.
Most minden olyan tökéletes..
