San szemszöge:
Már szokásunká vált, hogy filmet nézünk együtt. De olyan jó így összebújva időt tölteni. De valaminek mindig történnie kell. Valaki kopogott. Megint.
~Kinyitom.-nézett rám Woo. Én csak bólintottam egyet. Wooyoung lassan felállt és hallottam, hogy kinyitja az ajtót.
~Te meg mit keresel itt?-hangjából tudtam, hogy meglepődött. Rögtön utánamentem. Jimin állt ott. Csalódtam benne. Elszomorít, hogy ezt tette. Én pedig a legjobb barátomnak tartottam.
~Mit akarsz Jimin?-lépek Wooyoung mellé.
~Ti nem szakítottatok?-emelte fel szemöldökét.
~Miért kellett volna? Talán tudsz valamiről?-mosolyodott el Wooyoung. Jimin idegessé vált.
~Én..-megakadt. Tényleg ő volt.
~Ezt nem hiszem el! Jimin, a legjobb barátom voltál! Hogy tehetted?-kezdek el üvöltözni. Jimin hirtelen megfogta Wooyoung karját és lelökte őt az ajtó előtti lépcsőn. Fájdalmasan a földre esett. Na ezen a ponton már nem én, hanem a düh irányította a testem. Jimin hasába vertem egyet, aztán ellöktem őt, így elesett. Ezután rögtön Wooyounghoz rohantam.
~Jól vagy?-segítem őt fel.
~Azt hiszem igen.-rám nézett, majd Jiminre. Egyszercsak megindult felé. Meg akartam állítani, de nem hagyta. Mit művelsz Wooyoung? Jimin elé állt. Ő felnézett rá.
~Mi az? Nem nevetsz ki?-süti le szemeit Jimin. Wooyoung még pár pillanatig csak nézett a fiúra. Kezét nyújtotta felé. Én is és a földön ülő Jimin is csodálkozva néztük Wooyoungot. Egy kis hezitálás után Jimin elfogadta a segítséget.
~Miért?-ennyit tudott Jimin kinyögni.
~Látom, hogy te nem ilyen vagy valójában. Csak megvakított a szerelem.-Wooyoung Jiminre mosolygott. Én tényleg nem érdemlem meg őt..
~Ne haragudj Wooyoung. És te se San.-fordul felém Jimin. Ezután csak elsétált. Szerintem kicsit szégyellte a dolgot. Wooyounghoz rohantam és átöleltem őt.
Visszaültünk filmet nézni, mikor újból kopogást hallottunk.
~Most komolyan?!-hisztizett Wooyoung. Én csak elnevettem magam. Ismét kinyitotta az ajtót, de most én is mentem vele. Yunho állt ott.
~Y-Yunho?-csodálkozik Wooyoung.
~Tudom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, de segítened kell..-láttam Yunhon, hogy sírni fog.
~Napok óta próbálom Yeosangot elérni, de nem beszél velem. Én csak szeretném megbeszélni a dolgokat.-egész végig szipogott.
~Várj, én megpróbálom..-veszi elő telefonját Wooyoung. Tárcsázta a számát és sikerült is ide hívnia őt. Gyorsan kiterveltük, hogy segítünk nekik kibékülni. Igaz, nem tudunk az érzéseiken változtatni, de segíthetünk azon, hogy meghallgassák egymást. Wooyounggal a földön ültünk, míg Yunho a kanapén. Yeosangot direkt mellé ültetjük. Yeosang belépett a nappaliba. Láttam rajta, hogy meglepődött. Wooyoung elhúzta őt a kanapéig és leültette őt. Majd ismét helyet foglalt mellettem.
~Most pedig szépen elmondjátok, hogy mi történt, és kibeszéljük.-adja a parancsokat Woo.
~Igazából.. Mingi elrángatott Yeosangtól. Tovább próbálkozott. Még meg is akart csókolni, de eltoltam.-Yunho rögtön belekezdett. Yeosang kikerekedett szemekkel nézett a mellette ülő fiúra.
~Mingi összetörte a szívem és nagyon megbántott. Még az is kérdéses számomra, hogy egyáltalán még a barátja akarok-e lenni.-végre befejezte.
~Én csak annyit láttam, hogy túl közel vagytok egymáshoz.-szólal meg halkan Yeosang.
~De Yeo! Én téged szeretlek! Senki mást!-Yunho megfogta a szomorú fiú kezét.
~Akkor rakjuk össze!-vágok közbe.
~Mingi elkezdett flörtölni Yunhoval, ezt pedig Yeosang meglátta. De Yunho nem akart semmit Mingitől, ezért napokig csak szenvedett, hogy elérje Yeosangot.-mondom el egy szuszra.
~Ja, valahogy így.-bólogat Wooyoung.
~Kérlek ne haragudj Yeosang! Esküszöm nem beszélek Mingivel soha többé, csak te maradj velem..-láttam, hogy Yunho megszorította Yeosang kezét. Ő csak elmosolyodott.
~Hiányoztál..-ölelik meg egymást.
